(1827 - 1906) ZICHY Mihály

Zichy Mihály a tekintélyes Zichy család köznemesi ágából származott. A Somogy megyei Zalán született, ahol a történelem különös kegyelméből ma is áll a hangulatos Zichy-kúria, a később hozzá épült műteremmel együtt. A világot járt festő is ide hozta haza Szentpétervárról családját, és legutóbb, a rendszerváltás után ide tért vissza Amerikából dédunokája, Csicsery-Rónay István. Az ő aktivitása napjainkban nagyban hozzájárul a régi bútorokkal, dísztárgyakkal, fegyverekkel, kuriózumokkal, hatalmas könyvtárral és a Magyar Nemzeti Galéria letétjeként nagyméretű képekkel berendezett Zichy Mihály Emlékmúzeum gazdagításához és népszerűsítéséhez.
Zichy Mihály Zaláról, pontosabban a közeli Tabról először Veszprémbe, majd a pesti Piarista Gimnáziumba ment tanulni. Az 1840-es években Pesten a reformkor egyre mozgalmasabb időszakának lehetett tanúja (Befejezetlen önarckép). Ekkor épült a Nemzeti Múzeum, s ekkor nyíltak az első képkiállítások is. Képzőművészeti akadémiánk még nem volt, így a fiatalember az olasz származású Marastoni Jakabnál szerezte meg első művészeti ismereteit. Ott sajátította el a precíz rajztudást és kapott ösztönzést a további festészeti tanulmányokra. 1843-ban, Bécsben – családja akaratából, mint megannyi más művészjelölt – először joghallgatónak iratkozott be, de a jogi tanulmányoknál jobban érdekelte a festés. A tradicionális bécsi akadémián ekkor több magyar is tanult. Zichy a legszabadabb szellemű mester, a sok vitát kiváltott Waldmüller magántanítványa volt. Az ő – a természet, a valóság közvetlen megfigyelésén alapuló – festői módszere megfelelt Zichynek, aki azonban nem követte a megszépített hétköznapi jelenetek, a vidám ünnepek megfestésében mesterét. A szorgalmas és hamar legjobbnak tekintett tanítvány élő modell után készült korai portréi realisztikusabbak, egyénibbek, mint mesterének alkotásai (A művész édesanyja).
Zichy első életképei – mint az életkorok és családi állapotok ellentétére épülő Agglegény és még inkább a szerelmes énekét lanttal kísérő negédes Trubadúr – inkább a bécsi szentimentális valóságábrázolás, az úgynevezett biedermeier körébe illeszkednek. A Trubadúr című képet divatos, középkori, nosztalgikus, mediterrán hangulata alapján 1846-ban, mesterével közös olaszországi útja során festhette. A hasonlóan historikus, építészeti keretbe zárt, szép táji háttérrel megfestett Apáca című képe Waldmüller Kolostorkapuban című életképéhez képest letisztultabb, klasszicizálóbb.
Szinte hihetetlen, hogy az ifjú tanítvány milyen korán érett művésszé. Képei hamar vevőre találtak a műkereskedelem és a bécsi Műegylet körében. E fontos intézmény vette meg tragikus hangvételű, bizarr és meghökkentő Haldokló lovag című művét. A jelent elkendőzően ismét a múltba helyezte a történetet, noha leírásából tudjuk, hogy a szegények kórházában tanulmányozott modell után készítette. Zichy – magyar sajátosságként – az ilyen megrázó, drámai jelenetekhez vonzódott. Fiatal korában nem az élet vidám oldalát, inkább a tragédiák megélését akarta megörökíteni. Legismertebb ilyen műve a meghalt kislányától elszakadni alig tudó anya mesterkélten patetikus megfogalmazása, a Koporsólezárás. A melodrámaian előadott, észvesztő fájdalom ezen közelképét nagy sikerrel mutatta be 1846-ban a pesti műkiállításon. A kép óriási feltűnést keltett, s mint az egyik legjobb művet, meg is vásárolták a Nemzeti Múzeum részére. A dramatizáló, merész komponálás, a rajzi pontosság már korán kiemelték Zichyt közép-európai kortársai közül.

...

A festő életrajza

1827    A Somogy megyei Zalán megszületett Zichy Mihály.

1842    Pesten Marastoni Jakabnál megkezdte művészeti tanulmányait.

1843–1845    Bécsben F. G. Waldmüller tanítványa, kiállításokon szerepeltek művei.

1846    Itáliában tett négy hónapos tanulmányutat.

1847    Mentőcsónak című képének sikere. Az orosz cár unokahúgának rajztanára lett, s Szentpétervárra ment.

1849    Otthagyta a nagyhercegi udvart.

1850    Wenninger fotóműhelyében retusált és akvarellportrékat festett.

1853    Megrendeléseket kapott a cártól.

1856    II. Sándor cár koronázási albumában megjelentek képei.

1856–1857    Részt vett a Péntekiek nevű orosz, demokratikus művészkör összejövetelein.

1858    Az Orosz Művészeti Akadémia tagjává választották.

1859–1873    Cári udvari művész.

1862    Európában utazgatott, látogatásának főbb színhelyei: München, Párizs és London.

1869    Első önálló kiállítása Szentpétervárott.

1871    Újabb európai körutazást tett, Skóciában az angol trónörökös meghívására részt vett a vadászatokon.

1871 és 1874    Újra itthon.

1874–1878    Goethe Faustjához készítette el első híres illusztrációsorozatát.

1874–1880    Második skóciai útja után Párizsban bérelt műtermet; a Párizsi Magyar Egylet elnöke.

1875    Brüsszelbe utazott és kapcsolatba került a belga művészekkel.

1876    Magyar állami megbízásra, itthoni tanulmányrajzok után festette meg egyik legnagyobb képét, Erzsébet királyné Deák Ferenc ravatalánál című alkotását.

1878    A párizsi világkiállításra festette leghíresebb alkotását: A Rombolás géniuszának diadalát, melyet aktuális politikai tartalma miatt kitiltottak és csak külön bérelt helyiségben állíthatott ki.

1879    Kedvenc üdülőhelyén, Nizzában pihent.

1880    Zalán dolgozott.

1881–1882    Kaukázusi utazások.

1883–1906    Ismét cári udvari művész Szentpétervárott.

1885    Befejezte a grúz költő, Rusztaveli eposzának, A tigrisbőrös lovagnak illusztrálását.

1887    Budapesten díszkiadásban megjelentek Madách: Az ember tragédiájához készült rajzai.

1888    Kiállítása nyílt Budapesten. Jókaival együttműködve közölték illusztrációit az Osztrák–Magyar Monarchia írásban és képben III. Kötetében.

1894–1897    Arany János balladáinak lapjait rajzolta Szentpétervárott.

1902    Kiállítása nyílt a Nemzeti Szalonban Budapesten.

1906    Szentpétervárott halt meg, Budapesten a Kerepesi temetőben temették el.

Részlet a „A Magyar Festészet Mesterei” köteteiből (Kossuth Kiadó)

 
Hirdetés
smArt web design
fbPixel