Főoldal Művészettörténet - A múlt Mesterei (1894 - 1960) SZŐNYI István
(1894 - 1960) SZŐNYI István

Az igazi művész minden korban megkísérli meghódítani az ismeretlen tartományt, ami szemmel nem látható, szóval el nem mondható, de a remekművekben mégis felsejlik, mint a tényeken túl a valóság. Pilinszky János szerint ez a valódi realizmus. Hasonló gondolatot fogalmazott meg Szőnyi István epreskerti műtermének magányában a leányának, Zsuzsának Rómába írt, 1952. január 27-én kelt levelében: „Jóformán mindennap itt járok a Köröndön, hol van egy csodálatosan szép, óriás nagy platánfa. Ahányszor arra megyek, megnézem. Szép az, ha kopár, szép az, ha lombos, szép az, ha hullatja a levelét, s gyönyörű, ha bontja a rügyeit. Ezt a fát addig néztem, míg megtaláltam magamnak az Istent.”
Ha Szőnyi István művészetének lényegét szeretnénk néhány szóban összefoglalni, akkor az általa megtalált teljes világról érdemes beszélni, melyre manapság oly sokan vágyunk. Számára a szűkebb és tágabb univerzum nem hullt darabokra, akkor sem, amikor az első világháborúban a Képzőművészeti Főiskoláról a frontra vonulva egész életre szóló betegséget kapott, amikor a második világégés alatt szinte mindent elveszített, ami fontos volt számára: Péter fiát, és lebombázott műtermében képeinek nagy részét. Majd az ötvenes évek abszurd korszakának túlélésére is volt elég belső tartaléka, pedig akkorra már Zsuzsa lánya is véglegesen elhagyta az országot. Passuth Krisztina egyik tanulmányában ennek magyarázatát abban látta, hogy Szőnyi István tudta magáról: „stílusirányzatoktól és tendenciáktól, változó korszakoktól függetlenül – egyszerűen jó festő”. Harmóniára törekvő, kiegyensúlyozott természete megóvta attól, hogy letérjen az általa kiválasztott útról.
...

A festő életrajza

1894    január 17-én született Újpesten.

1913    A Képzőművészeti Főiskola első évfolyamát Ferenczy Károlynál végezte el.

1914    A nyarat Nagybányán töltötte a főiskola ösztöndíjasaként. Az első világháború alatt katonai szolgálatot teljesített.

1916    Megszületett Jolán lánya.

1917–1918    nyarán Nagybányán dolgozott mint szabadságos katona.

1919    Leszerelt, főiskolai tanulmányait Réti István osztályában folytatta. A Tanácsköztársaság idején a főiskolai reformmozgalmak egyik vezetője volt, emiatt annak bukása után el kellett hagynia a főiskolát.

1921    Első gyűjteményes kiállítása nyílt meg az Ernst Múzeumban. A Szinyei Társaság nagydíját kapta, majd a társaság tagjai közé választották. Ebben az időben Budapesten, a Vörösmarty u. 35. sz. házban közös műtermet bérelt Pátzay Pállal, 1922 tavaszától az év végéig Nemes Lampérth József is velük dolgozott.

1924    Megnősült és Zebegénybe költözött. Második gyűjteményes kiállítása nyílt meg az Ernst Múzeumban.Megszületett Zsuzsa lánya.

1925-től    A Belvárosi Szabadiskolában tanított.

1926    Megszületett Péter fia.

1929    Harmadik gyűjteményes kiállítását rendezte meg az Ernst Múzeumban. Római ösztöndíjat kapott, azonban néhány hónap után hazatért.

1930-tól    Saját festőiskolát indított budapesti lakásában, a Baross u. 21. sz. alatti házban.

1933    Állami Kis Aranyérmet kapott.

1937-től    A Képzőművészeti Főiskolán tanított. A két háború között számos egyéni és csoportos kiállításon vett részt.

1939    Állami Nagy Aranyérmet kapott.

1941    Az Ösztöndíj Tanács kinevezett tagja lett. Corvin Koszorú kitüntetést kapott. Szerkesztésében jelent meg a Képzőművészet iskolája című könyv, melynek rajz, olaj- és temperafestés fejezetét írta.

1942    A győr-nádorvárosi templom freskóját festette, súlyosan megbetegedett.

1943    Megjelent Kép című könyve.

1944–1945    A német megszállás és az ostrom alatt számos menekültet rejtegetett, hamis iratokat készített. Nemzetgyűlési képviselő lett meghívás alapján.

1945    Meghalt Péter fia.

1947    A Magyar Szabadság Érdemrend bronz fokozatát kapta meg.

1948    Nagy sikerrel szerepelt a Velencei Biennálén és a londoni magyar kiállításon.

1949    A Kossuth-díj ezüst fokozatát kapta meg.

1952    Érdemes Művész kitüntetést kapott.

1953    Gouache-kiállítása nyílt a Fényes Adolf Teremben.

1954    Retrospektív kiállítása volt az Ernst Múzeumban. Munka Érdemrend kitüntetést kapott.

1956    Janus Pannonius Érem és Kiváló Művész kitüntetést kapott.

1957    A csepeli posta számára megfestette a posta történetét bemutató pannót. Dokumentumfilmet készített róla Kollányi Ágoston.

1958-tól    Egészségi állapota egyre romlott, már nem tudott tanítani a főiskolán.

1960    augusztus 30-án halt meg zebegényi otthonában.

Részlet a „A Magyar Festészet Mesterei” köteteiből (Kossuth Kiadó)

 
Hirdetés
smArt web design
fbPixel