Főoldal Művészettörténet - A múlt Mesterei (1835 - 1910) SZÉKELY Bertalan
(1835 - 1910) SZÉKELY Bertalan

Az ezredfordulón, a Magyar Nemzeti Galériában megrendezett Székely-kiállítás katalógusának előszavában, Bereczky Loránd főigazgató a következőket írta, rámutatva a művész életművében jelentkező, olykor ellentmondásokat is jelző kettősségre: „Székely Bertalan… száz évvel ezelőtt… egy kulturális korszakváltás művésze volt. Munkásságában és gondolkodásmódjában jelentősége volt a hagyományokhoz való kötődésnek, de komolyan foglalkoztatta és izgatta a kor progresszív művészeti törekvéseinek néhány problémája is.” Székely Bertalan tevékenységének egyik legfőbb célja ugyan a nemzeti irányultságú és érzelmű művészet megteremtése volt, de széles látókörű, intellektuális beállítottságú művész lévén a nemzeti sorskérdéseket is az egyetemes emberi értékek szintjén és formanyelvén tárgyalta. Hagyománytisztelete – főként a történeti tematikában – a romantika kései nemzetközi vonulatához kapcsolta, de mindig nyitott maradt kora új irányzatai felé is. Így a realista, idealizálástól mentes emberábrázolás elemeit fedezhetjük fel arcképfestészetében, késői alkotóperiódusának tájképei pedig már az új természetszemlélet hatása alatt készültek. Érdeklődött az atmoszferikus jelenségek ábrázolási lehetőségei iránt, foglalkoztatták a levegő és a fény teret és színt befolyásoló hatásai, vagyis e művek már a plein air és az impresszionizmus bizonyos jegyeit is felmutatják. Falképfestészetét részben az építészet által megkövetelt régi stílusokhoz, a középkorhoz és a barokkhoz való alkalmazkodás jellemzi, ugyanakkor már megjelennek – a századforduló legjellemzőbb irányzata – a vonal szerepét hangsúlyozó szecesszió külsődleges jegyei és díszítő motívumai is. Kitüntetett figyelemmel fordult a mozgás ábrázolása felé, valósággal elbűvölte a testek ellentétes irányú mozgásában rejlő számtalan variációs lehetőség megjelenítése, amint ezt a megszámlálhatatlan Léda-variáció is bizonyítja. A mozgásábrázolás iránti vonzalma érdeklődését új utak felé is irányította: a vágtázó ló mozgásfázisainak egymás mellé rajzolása, majd perspektivikus elrendezése már egy új művészeti ág, a film megszületését vetíti előre.
Kortársai szívesen nevezték őt tudós festőnek vagy festő-tudósnak, amit több ezer oldalt kitevő művészetelméleti munkásságának köszönhetett. Mindez szorosan összefüggött tanári, oktatói tevékenységével, hiszen közel negyven éven át volt vezető tanára az Országos Magyar Királyi Mintarajztanoda és Rajztanárképezde nevű felsőoktatási intézménynek, így gyakorlati és elméleti tapasztalatait írásai révén is átadhatta tanítványainak. A tanári és alkotói tevékenységére egyaránt jellemző szellemi frissesség megnyilvánulásaként tarthatjuk számon az új technikák iránti érdeklődését. A XIX. század közepén elsőként hívja fel az éppen akkoriban egyre inkább teret hódító fotóművészet előnyeire és veszélyeire a közönség és a művészek figyelmét. A magyar festők közül elsőként ő reagál a hatvanas években Európában is terjedő japanizmusra; a Japán nő című képén kívül grafikai tanulmányok egész során át foglalkozik japán színminták készítésével. Zsolnay Vilmossal, a pécsi Majolika és Porcelángyár igazgatójával való barátsága vezette el a pirogránit alkalmazásához a festészetben, miként ezt éppen a kerámiaművészt ábrázoló arcképe is jelzi.
Székely Bertalan hatalmas, több száz festményt, grafikát és számos falképet felölelő munkásságában fellelhető az egész emberi élet szépsége, gazdagsága és egyben feloldhatatlan ellentmondásokat rejtő tragédiája is. Olyan különleges életművet alkotott, amelyben tükröződnek mind az európai művészeti-filozófiai áramlatok, mind a korabeli Magyarország súlyos és megoldatlan társadalmi problémái, amelyek munkásságának jelentős részében melankolikus, borongós, olykor tragikus életérzés megnyilvánulásához vezettek. Életműve a XIX. századi korai, majd kései romantikán és az új természetszemléleten át a XX. század modernebb művészeti áramlatai felé haladva hídként ível át a századon, átmentve a múlt hagyományait és felvillantva a jövő néhány lehetőségét.
...

A festő életrajza

1835    Székely Bertalan május 10-én született Kolozsvárott, székely nemesi családból.

1846–1848    A kolozsvári református gimnázium tanulója. A délutáni rajziskolában Simó Ferenc festő tanítja rajzolni.

1850    Szülei kívánságára beiratkozik a bécsi Polytechnikumba, hogy mérnöknek tanuljon. Közben nevelőként dolgozik Janka Lajos udvari ágensnél.

1851    Otthagyja a Polytechnikumot, és április 29-én átiratkozik a bécsi Képzőművészeti Akadémiára. Georg Ferdinand Waldmüller mesteriskoláját anyagi okok miatt nem látogatta, a kutatások szerint azonban jól ismerte őt, s művészi alkotóperiódusának korai korszakában hatott is rá.

1852    Betegség (tífusz) miatt megszakítja tanulmányait, és hazatér Erdélybe.

1853–1854    Ismét visszatér Bécsbe és folytatja tanulmányait az Akadémián, közben múzeumokban és az Albertinában a régi mesterek műveit másolja.

1855    Családjának megromlott anyagi helyzete miatt ismét el kell hagynia Bécset, és hazatér. Még ez évben Nagyenyedre utazik, ahol ismét súlyosan megbetegszik tífuszban. Gyógyulása egy teljes évet vesz igénybe.

1856    Felépülése után Brassóba utazik anyai nagybátyjához, és rajzórák adásából él. Ekkor festi meg egy gyógyszertár számára Aszklépiosz és a párkák című cégérképét.

1857    Nagyszebenben tartózkodik, és harmadszor is megkapja a tífuszt. Megismerkedik Berres J. Perez ulánus őrnaggyal, amatőr festővel, aki Schulpe Ágost őrnagy figyelmébe ajánlja őt. Az ő közvetítésével kapja meg első jelentősebb munkáit.

1858    Július végén Schulpe Ágost közvetítésével jut el Marschendorfba, az Aichelburg grófok csehországi birtokára. Itt ismerkedik meg későbbi feleségével.

1859    Drezdába, majd augusztusban Münchenbe utazik, felkeresi Wagner Sándort, és ajánlást kér tőle Karl Pilotyhoz. Az akadémiai helyre várnia kell, így két német tanulótársával műtermet bérel.

1860    Marschendorfban megnősül, felesége Kudrna Jeanette, a birtok intézőjének leánya.November 13-án beiratkozik Münchenben az akadémiára, ahol Karl Piloty tanítványa lesz. Befejezi II. Lajos tetemének feltalálása című képét, és megfesti önarcképét.

1861    Január 7-től március 12-ig Marschendorfban tartózkodik, ahol február 28-án megszületik Árpád fia.

1862    Münchenben megfesti és kiállítja Greguss János festőtársa arcképét.Tanulmányai kiegészítéseként Berlinbe utazik, majd augusztusban hazatér. Eötvös József, Rosty Pál és Heckenast Gusztáv látja el megrendelésekkel.

1863    A tehetséges művészek támogatására szánt összegből 1000 forint segélyben részesítik. Júliusban a Magyar Képzőművészeti Társulat választmányi tagja lesz. Októberben az államtól kapott segélyből Münchenbe utazik.

1863–1864    Piloty vezetésével elkészíti a VII. Károly búcsúja című falképének kartonját a Bajor Nemzeti Múzeum számára, majd kivitelezi.

1864    Külföldi utat tesz a Párizs–Brüsszel–Hága–Haarlem–Amszterdam–Kassel–Pomersfeld–Nürnberg–München útvonalon. Júliusban visszatér Pestre, megszületik Ágoston (Ákos) nevű fia. Megtanul angolul.

1867    Ferenc József magyar királlyá koronázása alkalmából akvarellsorozatot készít az eseményekről. Ferenc József Lovagkeresztes vitézi rendet kap.A Képzőművészeti Társulat egyik felügyeleti bizottságának tagjává választják.

1868    A Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium 600 forintos ösztöndíjával Olaszországba utazik.

1869    Megszületik Ármin fia Pesten. Kolozsvárott 73 éves korában meghal édesapja, Székely Dániel.

1870–1871    Rendszeresen jár Szadára, ahol barátait fogadja. Megnyílik az Országos Mintarajztanoda és Rajztanárképezde. Székelyt az alakrajz és festés tanárává nevezik ki.

1874    Münchenből hazatérve Wagner Sándorral Debrecenben tartózkodik, alföldi vázlatokat készítenek.

1875    Az új Műcsarnok építése alkalmából tartott sorsolásra Székely 1200 forint értékű festményt ajándékoz.    1876    Megszületik negyedik gyermeke, Jenny.

1877    Megírja „A figurális rajz és festés elvei” című munkáját. A Mintarajztanoda épületének díszítésére néhány művészportrét készít.Külföldi körutat tesz, a Párizs–London–Amszterdam útvonalon.

1881    Megírja a „Festészeti bonctan” című munkáját.

1882–1883    Minisztériumi segéllyel Münchenbe utazik. A Zrínyi kirohanása című képének vázlatára Ipolyi-díjat kap.

1894–1902    A rajztanári vizsgálóbizottság alelnöke.

1895    Olaszországba utazik tanulmányútra.

1902–1903    A Mintarajztanoda helyettes igazgatója.

1903    A Mintarajztanoda igazgatója.

1905    A II. Mesteriskola igazgatója.

1910    Augusztus 22-én meghal Mátyásföldön.Augusztus 24-én temetik el Szadán, a református temetőben.

Részlet a „A Magyar Festészet Mesterei” köteteiből (Kossuth Kiadó)

 
Hirdetés
smArt web design
fbPixel