Arts-up - Art Network - Művészeti galéria

Adatlap

Szechy Beata
bszechy
Budapest
Magyarország
http://www.hungarian-multicultural-center.com/beataszechysgallery/
Üzenet küldése
Vissza
Vissza

Galéria

 

Bemutatkozás

Széchy Beáta képzőművészként, galériavezetőként, kiállítások kurátoraként
és a Nemzetközi Művésztelep vezetőjeként vált ismertté. A HMC, non-profit művészcsoport
alapító tagja és igazgatója.
A 80-as évektől fényképez, rajzol, fest, konyveket, kollázsokat, tárgyakat, videot, installációkat készít.
Tevékenységére a kísérletezés jellemző.
(HMC) alapitó tagja, nonprofit szervezet, amely 1990-ben alakult azzal a céllal, hogy kiállítások, fesztiválok, zenei programok és művésztelepek szervezésével erősítse a kulturális kapcsolatokat szervezetek, egyének között, a magyar és nemzetközi kortárs művészet között. Programjai nyilvánosak, ezzel is ösztönözve a kapcsolatfelvételt más szervezetekkel, iskolákkal és művészekkel.
A HMC állandó kiállítótér nélküli, működése egyes kiemelt projektek köré rendeződik.

Bihari Ágnes: Az utazónő
2011. 8. 30.
Portré Széchy Beátáról, a Hungarian Multicultural Centert szervező
képzőművészről.
Művész, kurátor, szervező. Számtalanszor utazott el Magyarországról az
Egyesült Államokba és onnan vissza. Hol odaát telepedett le végleg, hol meg
mégis inkább itthon. Többször kezdte újra a nulláról, bízva abban, hogy majd
csak lesz valahogy. És persze lett is; igaz, ez a fajta élet nem a legkönnyebbek
közül való. A festő-grafikus Széchy Beáta körülbelül 25 éve segíti nonprofit
cégén keresztül a művésztársait, azért, hogy jó legyen nekik – és hogy cserébe
ő is meg tudjon valahogy élni.
Széchy Beáta | fotó: Bihari Ágnes
Utazik, kipakol, ügyintéz – megszervez, bepakol és újra nekiindul, ellenkező
irányba. Széchy Beáta kulturális kényszervállalkozó, aki a kényszerből
igyekszik kihozni a legjobbat. 1995 óta szervez művésztelepet külföldieknek
Magyarországon. Az első évben egy, azaz egy szál amerikai művész volt a
„telepen”, azaz a szervező akkori balatoni nyaralójában. Az eltelt évek alatt
összesen több, mint 600 külföldi képzőművészt és művészetet oktató tanárt
fogadott Magyarországon, ellátta őket eszközökkel és programokkal, szervezte
a kiállításaikat, istápolta őket a bajaikban és ha kellett, enyhítette az egymás
közti feszültségeiket. Az utóbbi típusú ügyekben talán az is jól jön, hogy
közben elvégezte kinn a pszichológia szakot. 600 művészettel foglalkozó ember
között mindenféle van, nehezebb és könnyebb esetek is. Széchy Beáta aztán
tudja.
De kezdjük valamivel korábbról. Annál is inkább, mert ott, a kezdeteknél, a
nyolcvanas évek elején egy frissen diplomázott, tehetséges alkotó nőt találunk
egy ígéretesen induló művészkarrier elején, akinek egy idő múlva szűk lesz
itthon a levegő – magánéletileg is és egyáltalán –, úgyhogy kimegy szerencsét
próbálni Amerikába. Visszatekintve azt lehet mondani, hogy olyan nagy
szerencséje azért nem lett, bár ha azt vesszük, hogy talpon maradt, és mára
mindkét világban otthon van, ráadásul mindeközben az alkotóképességét sem
vesztette el – akkor azért az már valami.
Hogy Széchy Beáta elsősorban művész és csak másodsorban egy non-profit
kulturális vállalkozás létrehozója és működtetője, vagy fordítva, az most talán
nem is lényeges. Az viszont igen, hogy jó művész. És ezt nem csak azért lehet
kijelenteni, mert jó helyeken állított ki, jó művészettörténészek és műkritikusok
írtak róla, és jó gyűjteményekben vannak munkái, hanem azért is, mert olyan
műveket és eseményeket hozott létre, amelyek nem csak hogy illeszthetők
voltak a művészeti világ aktuális trendjeibe, hanem esetenként meg is előzték
azokat.
A nyolcvanas évek végén szemétből, talált tárgyakból rendez be Kaliforniában
kirakatokat, a kilencvenes évek elején Dallasban happeninget csinál egyik
hazaköltözéséből, (ami alatt szétosztogatja használati tárgyait és művei nagy
részét), az évek során pedig – amikor ideje és körülményei engedik-
műtárgyakat állít elő kikukázott anyagokból/anyagokkal.
Volt többek között kertész, kirakatrendező, egyetemi oktató, művészeti
manager – mikor mit volt muszáj, mikor mi adódott.
Széchy Beáta | fotó: Bihari Ágnes
Az általa létrehozott Hungarian Multicultural Center 1990 óta működik non-
profit vállalkozásként. Széchy Beáta üzletileg soha nem volt kiemelkedően
ügyes, így hát a Center működtetésével soha nem gazdagodott meg, viszont
amilyen kultúrát ajánl az idejövőknek, illetve amilyet innen esetenként kivisz a
bőröndjében a kulturális szempontból eldorádónak nem nevezhető Dallasba (és
esetenként máshova is), az mind jó minőségű. Miatta és általa lehet például
relatív friss magyar filmeket látni időnként egy ottani kulturális központban,
vagy tudni arról, hogy miket csinálnak Magyarországon az itteni grafikusok.

Saját balatoni nyaralója után után Egerbe, majd 14 éven át Balatonfüredre
illetve Csopakra, és most, az utóbbi öt évben Budapestre szervez nemzetközi
művésztelepet, egy évben többször is. A résztvevők a világ sok szögletéből
jönnek, Indonéziától Izlandig, Japántól Ausztráliáig. A 6 és 20 fő közötti
„művésztelepessel” induló néhány hetes csoportokba alkalmanként úgy 500
jelentkező közül válogat igazgatótanácsa segítségével. Mert igazgatótanácsa is
van – már csak azért is, mert erre kötelezi őt a nonprofit szervezetekre
vonatkozó amerikai törvény, mint ahogy arra is, hogy évente legalább 6
hónapot az Egyesült Államokban töltsön. Cserébe Amerika nem fojtja meg
túlzó adókkal és adminisztrációval, vagyis hagyja (meg)élni. A
művésztelepeken résztvevők ugyanis fizetik a repülőjegyeiket és az itteni
költségeiket.
Széchy Beáta pedig szervez és szervez. A haszon az igazán vékonyra tervezett
nyereségen túl az a műtárgymennyiség, amit az itt alkotó művészek nála
hagynak. Meg a kapcsolatok.
A művésztelepek programja egy látogatók számára is nyitott, angol nyelvű
művészbeszélgetéssel, egyenkénti bemutatkozással szokott kezdődni, és
általában egy búcsúkiállítással zárul.
Idén először volt az, hogy nem szabadon, hanem egy megadott tematikán
dolgozott az idelátogató nemzetközi művészcsapat; Gondolatok a könyvtárban
címmel a könyv, az olvasás témáját járták körül. És idén volt az első olyan
alkalom is, hogy a művésztelep résztvevőinek munkái között Széchy Beáta
kiállította egy saját munkáját is. Nem véletlenül: a könyv, a papír művészetének
visszatérő témája.
Évekkel ezelőtt begyűjtötte az utcán egy csődbe ment lapkiadó (Oakland
Tribune) jó pár kidobott litográf lemezét, illetve számos, ezekkel a lemezekkel
készült nyomatot. A most kiállított munkája (egy roló-szerűen összevarrt
monoprint lapokból álló „könyv”) is ennek felhasználásával készült.
Nyersanyaga pedig még maradt, bőven.
A kiállítás szeptember 11-ig látható a Ráday Könyvesház kiállítótermében.
© Bihari Ágnes

smArt web design