(Munkács, 1844.2.20. - Endenich, 1900.5.1.)

Asztalossegédként kezdett rajzolni, majd Szamossy Elek vándorfestő mellett festeni tanult. 1863-1864-ben Pesten dolgozott, ezután magyarosította a Lieb családnevet Munkácsyra. 1865-ben fél évig Kari Rahl támogatásával a bécsi akadémián tanult. 1867-ben Wagner Sándor növendéke a müncheni akadémián és állami ösztöndíjjal megtekinti a párizsi világkiállítást. Münchenbe visszatérve kilépett az akadémiáról, az Adam fivérek magániskolájába iratkozott és barátságot kötött Wilhelm Leibllel. 1868-1871 között Düsseldorfban élt, Ludwig Knaus korrigálta. Siralomház képe 1870-ben aranyérmet nyert a párizsi Salonon. 1871 őszén Párizsba költözött, ahol 1873-ban, 1878-ban és 1889-ben további díjakat nyert. 1873-ban barátjával, Paál Lászlóval Barbizonban festett. 1874-ben megnősült, hazalátogatott (Poros út), majd eltávolodott plebejus tárgyú korai főművei kritikai realizmusától. Amerikáig terjedő világsikert aratott irodalmi, vallási témákkal, szalonzsánerekkel és csendéletekkel, ezenkívül arckép- és tájfestészete is figyelemre méltó. Párizsi palotája elegáns kultúrszalon volt Műtermében gyakran foglalkoztatott fiatal magyar festőket, ösztöndíjat is alapított számukra. Élete végén elkészítette a bécsi Kunsthistorisches Museum lépcsőházának mennyezetképét, majd a budapesti Parlament számára a Honfoglalást. Hazája halála után is rendkívüli megbecsülésben részesítette.

Forrás:
Szinyei Merse Anna:
AZ IMPRESSZIONIZMUS SODRÁBAN - Magyar Festészet 1870-1920

Eresz alatt, 1869 - olaj, fa, 38x50cm

Itatónál, 1869 - olaj, fa, 36,5x66cm

Poros út I., 1874 - olaj, fa, 77x117,5cm

Fasor emeletes házzal, 1882 k. - olaj, fa, 38x50cm