(1931 - 1972) KONDOR Béla

Kondor Béla az ötvenes évek elején kezdte meg főiskolai tanulmányait, a magyar művészeti élet legnehezebb korszakában. A személyi kultusznak ebben az időszakában a kultúrpolitikai diktatúra uralta az intézményeket, a művészeknek meghatározta, milyen stílusban dolgozhatnak, sőt előírta, hogy műveik formálásában a szovjet művészet példája legyen iránymutató, és a szocialista realista kifejezésmódot kell követniük. Sokan elfogadták és magukévá tették ezeket az utasításokat, mert meg akartak felelni a követelményeknek, de akadtak olyanok is, akik műtermük magányába vonultak vissza, s nem adták fel művészeti elveiket. A főiskolán is az új rend hívei kerültek hatalomra. A legsikeresebben a posztnagybányai Gresham-kör tagjai tudták átmenteni befolyásukat az új helyzetben, mivel az ábrázoló művészetnek olyan formáját és minőségét képviselték, amely még elfogadható volt a hatalom számára. Tanítványaik közül kiemelkedik Csernus Tibor, aki nagyszabású festői életművet hozott létre. Kondort markáns stílusa, kérlelhetetlen őszintesége miatt elutasították, a művészettörténet legnagyobb alkotóinak műveit, módszereit, szemléletét tanulmányozó attitűdjét nem tudták elfogadni. Ennek ellenére az intézmény vezető mesterei tehetséges művésznek tartották, főiskolai vizsgáján részt vettek, bírálatokat, elemzéseket mondtak róla. Vizsgamunkája a korszak jelképévé vált, művészi értékeit a kor legjelentősebb kritikusa, Németh Lajos méltatta.
...

A festő életrajza

1931    február 17-én született Budapesten. Édesapja, id. Kondor Béla 1938-ig hivatásos katona, tiszthelyettes, majd a Székesfővárosnál tisztviselő, irodafőtiszt. Édesanyja Szedő Erzsébet, húga Mária. Gyermekévei Pestlőrincen, a Wlassics utca 36. alatti családi házban teltek.

1949    A Wesselényi utcai Kemény Zsigmond Gimnáziumban érettségizett. A Képzőművészeti Főiskolán felvételi vizsgát tett, de jelentkezését helyhiányra hivatkozva elutasították. Ősztől – betanított villanyszerelőként – a Ganz Hajógyárban dolgozott. Szabadidejében a gyár képzőművészeti szabadiskolájában festett, rajzolt.

1950    A Nemzeti Szalonban rendezett ifjúsági kiállításon Csendélet című olajfestményét megvásárolják. Felvették a Képzőművészeti Főiskola festő szakára.

1953    A harmadik évfolyamtól a freskó szakon tanult tovább. Az ekkor uralkodó szocialista realizmus és más stílusirányzatok mellőzése miatt a főiskoláról eltanácsolták, de az Ék Sándor vezette grafikai tanszék befogadta.

1955    Első könyvillusztrációs keresetéből az otthonában lévő Koch-Korselt zongora mellé vásárolt egy Shiedmayer harmóniumot.

1956    Jelenetek Dózsa György idejéből című rézkarcsorozatával jeles eredménnyel diplomázott. Albertfalván műtermi lakást kapott. Szeptembertől három hónapra bevonult katonának Nagyatádra. Feleségül vette Kaufmann Ágota szobrászművészt.

1957    Tanulmányúton járt Párizsban. Felvételt nyert a Képző- és Iparművészeti Alap tagjainak sorába. Műterméről lemondva átköltözött a XIII. kerületi Pozsonyi út 40-be.

1958    Derkovits-ösztöndíjat kapott. Lakáscsere útján az V. kerület, Bécsi utca 1. szám alatt lévő műteremlakásba költözött.

1960    A budapesti Fényes Adolf Teremben megrendezte első önálló kiállítását, melyet három nap elteltével betiltottak, a vendégkönyvet elkobozták. Rendszeresen lejárt a miskolci művésztelepre, ahol részt vett az előző években létrehozott grafikai műhely megalapításában. Kőnyomatai nagy részét itt készítette.

1963    Elnyerte a miskolci Grafikai Biennálé nagydíját.

1964    Gyűjteményes, önálló kiállítása nyílt Székesfehérváron, az István Király Múzeumban. Nagydíjat nyert Tokióban, a Nemzetközi Grafikai Biennálén.

1965    Az Ernst Múzeumban munkásságát felölelő önálló kiállítása nyílt. Megkapta a Munkácsy-díj II. fokozatát. Házasságát felbontotta, és feleségül vette Bagi Éva zenetanárt.

1966    Külön meghívottként szerepelt a luganói Grafikai Biennálén. Tanulmányúton járt Lengyelországban.

1967    Kiállítása volt Bécsben, a Collegium Hungaricumban. Második házasságát egy év különélés után hivatalosan is felbontotta. Szívműködési elégtelenség miatt – ekkor először, az évek során több alkalommal – kórházba került.

1968    Ő képviselte hazánkat a Velencei Biennálén, és maga is Olaszországba utazott. A margitszigeti Nagyszállóban felállították monumentális falképét, a Szent Margit legendája című pannót. A Szovjetunióban járt tanulmányúton.

1970    Újabb munkáiból kiállítás nyílt a budapesti Műcsarnokban.

1971    A Bécsi utca 1. számú ház rekonstrukciós munkálatai miatt a kecskeméti művésztelepen dolgozott. A Szépirodalmi Kiadó – Győri János gondozásában – megjelentette „Boldogságtöredék” című verseskötetét. Kitüntették a Munkácsy-díj I. Fokozatával.

1972    Elkészült a Kereskedelmi Kamara új székháza számára megrendelt A szentek bevonulása a városba című nagyméretű festménye (jelenleg a Kiscelli Múzeumban látható), de a megrendelő elutasította a mű átvételét. A szentendrei művésztelepen műtermet kapott, és itt töltötte a nyarat. Az itteni párás levegő fokozta szívpanaszait, ezért ősszel visszatért Pestre. Előkészítette a Helikon Galériában 1973. januárra tervezett fotókiállítása anyagát és megírta a katalógus bevezető szövegét.

1972    december 12-én Bécsi utcai műtermében, álmában érte a halál. Sírja a Farkasréti temetőben van.

Részlet a „A Magyar Festészet Mesterei” köteteiből (Kossuth Kiadó)

 
Hirdetés
smArt web design
fbPixel