Főoldal Művészettörténet - A múlt Mesterei (1791 - 1860) id. MARKÓ Károly
(1791 - 1860) id. MARKÓ Károly

A XIX. század első felének művészete az előző évszázad végének politikai, ipari és gazdasági fejlődéséből kiindulva visszatért a múlthoz, s az aranykor felidézése lényegében a klasszicizmus kialakulását jelentette. Az antik művészetek iránti, nemzetek feletti érdeklődést követően alakult ki a romantika irányzata, amely elsősorban a belső valóság, az örökké kereső ember mélységeinek feltárását tűzte ki céljául. E két irányzat évtizedei során alakult ki id. Markó Károly művészete, amely műfaji szempontból a tájképfestészet történetének egyik érdekes fejezetét képviseli. A tájképfestészet, amely egyedüli témájának magát a tájat jelöli meg, korábban nem létezett, bár mindenkor alkottak művészek, akiknek egyetemes érvényű munkásságában a tájképfestészet éppen úgy helyet kapott, mint más műfajok. Albrecht Altdorfer, a XVI. század elején élt művész mutatott rá, hogy a világ kozmikus értelmének legfőbb megjelenési formája a természet – ez a nézet azonban először a XIX. század második felének tájfestészetében emelkedhetett általánosan elfogadott művészi hitvallássá. A XVIII–XIX. századi európai akadémiai gyakorlatban a műfajok rangsorában a tájfestészet nem tartozott a legelőkelőbbek közé, noha a XIX. század első felének angol tájképfestői igen sokat tettek a műfaj elfogadtatásáért és önállósodásáért. Azonban éppen a XIX. század első felében bizonyos akadémiákon a tájképfestészet ki is szorult az oktatásból. Érdekes módon éppen ez, a kánonból való kiszorítás és ezáltal a kötöttségektől való megszabadulás hozta meg azt a fellendülést, amely végül a XIX. század második felében lezajló tájképfestészeti forradalomban csúcsosodott ki. A század első felének alkotói azonban még nem voltak felkészülve a gyökeres változásokra: érezték, s munkáik egy részén a mai néző is érzi, hogy a korábbi gyakorlat már nem folytatható sokáig, de ők még az akadémiákon sajátították el a tudást, műveik még az akadémikus felfogásban gyökereznek, a kor kívánalmainak próbálnak megfelelni. Id. Markó Károly ezeknek az átmeneti, kereső éveknek a művésze, aki egyrészt felismeri a természetnek a művészetben játszott szerepét, s a természet imádójaként megpróbálja annak minden apró részletét és hangulatát a lehető leghűbben visszaadni, másrészt műveinek pontosságával az akadémiai oktatás követelményeinek is igyekszik eleget tenni.
...

A festő életrajza

1791    Markó Károly megszületik Lőcsén.

1800-as évek eleje    Mérnöki tanulmányokat folytat Kolozsvárott és Pesten.

1810-es évek    Uradalmi mérnökként dolgozik Lublón és Rozsnyón.

1818    Felhagy addigi munkájával és Pestre költözik, ahol rajzolni tanul. Pártfogókra talál, akik később az akadémiai képzésben is támogatják.

1822    Bécsbe megy, ahol beiratkozik a Képzőművészeti Akadémiára; ettől az évtől kezdve rendszeres kiállító Bécsben.

1820-as évek        Miután felhagy akadémiai tanulmányaival, saját lábán próbál megállni: többféle munkát vállal, azonban családjával együtt rossz körülmények között él.

1826    Hivatalosan is feleségül veszi Nikászy Stempel Katalint, gyermekei anyját.

1820-as évek második fele    Családjával együtt Kismartonba költözik, de gyakran jár Bécsbe is. A művészeti élet egyre ismertebb személyiségévé válik.

1832 körül    Rómába utazik, az évtized vége felé egészsége meggyöngül.

1830-as évek közepe    A magyar sajtó is felfigyel munkásságára.

1838    Elhagyja Rómát, először San Giulianóban kezelteti magát, majd Pisában telepszik le, ahova családja is követi Bécsből.

1840    A Magyar Tudományos Akadémia tagjává választják; a Pesti Műegylet kiállításainak rendszeres résztvevője lesz.

1843    A firenzei akadémia tagjává választják; ebben az évben települ át Pisából Firenzébe.

1845    Részt vesz a magyar Országház épületére kiírt pályázaton.

1848    Firenzéből a közeli Villa l’Appeggibe költözik.

1853    Rövid látogatást tesz Pesten.

1860    Villa l’Appeggiben meghal.

Részlet a „A Magyar Festészet Mesterei” köteteiből (Kossuth Kiadó)

 
Hirdetés
smArt web design
fbPixel