(1883 - 1951) EGRY József

A Piktor, így nevezték Badacsonyban Egry Józsefet, akit vagy tábori festőállványával láttak baktatni a szőlők közötti földutakon vagy horgászbotjával, szákjával felszerelkezve bandukolni a „magányát védő”, keskeny pallós bejárójú Balaton-parti horgászstéghez. A suhancok és a kisdiákok Piktor bácsinak hívták. Sovány, szikár figurája, erős, ruganyos, férfias járása még hajlottabb korában is megmaradt. Mozgékony, nyugtalan ujjai sokszor babráltak hol cigarettával, hol ceruzával, valamivel. De ezek csak a külső, felületes szemlélő benyomásai a festőről. A róla készült fotók és a róla mintázott szobrok is akkor igazán figyelemre méltók, amikor – közelebb menve hozzájuk – sokhieroglifájú, ráncokkal barázdált arcáról, figyelő, felejthetetlen tekintetéről szólnak. Barátainak a visszaemlékezései is ezt a tekintetet, kutató szemeit idézik, és – ha odáig jutott az ismeretség – erős kézfogását, amely tekintetének figyelméről szólt.
Több mint harminc évet élt a Balaton partján. Legfőbb szenvedélye magányos időtöltés, a horgászás volt. A nádas mellett, a víz és a fölötte változó tüneményű párás fények közt, szótlanul, „éber szívvel” figyel a horgász. Horgászat ürügyén a Piktor a tájat nézi, szemlélődik. Semmi másra nem ügyelve harmóniát teremt ég és föld, a világ és önmaga között. Ha kellő érzékenységgel és időt nem mérő figyelemmel „hallgatja” a tájat, alázattal mindaz iránt, ami körülveszi, a külvilág dolgai a természet rendje szerint foglalják el a helyüket a szívében, mint a régi idők keleti festőinél.
Erre a teremtő magányra nagyon vigyázott, nem engedte megtörni senkinek. Adomák is szólnak róla, hogy amikor egy a barátaiból álló küldöttség felkereste, a miniszterrel együtt, hogy az állami nagy aranyérmet átadják neki, a harmadszori megszólításra hátra pisszegett: „Pszt! Harap!” – szólt rendreutasítóan. Díjak, elismerések már nem számítottak neki. A parton csöndben szemlélődő horgász minden érzékszervével a körülötte levő, napfénnyel átitatott világot szívta magába. Festményeinek élményanyagát minden porcikájával átélte és rögzítette. A horgászás ritmusa szabta meg a mindennapok tempóját, a munka rendjét is. A kevés vonatjárattal, hébe-hóba felbukkanó autóval igen ritkán járt errefelé vendég.
Egryék igen elszigetelten éltek Badacsonyban, először fenn a hegyen, majd, miután megépült, a Balatonhoz közeli házukban. Az akkoriban a Rodostó turistaházban élő fiatalabb barát, Tatay Sándor „Szűk esztendő” című írásában emlékezik vissza az 1945-ös nagy nyomorúságra, nélkülözésekre, amikor a festő felesége elpanaszolta, hogy a közeledő hideg ellen nem is tudja, mit tegyen, mert se fájuk, se pénzük, hogy beszerezzék. És ekkor a jó barát Tatay – tudomást szerezve arról, hogy Badacsonytomaj község rendelkezik valamennyi tűzifával – felkereste a községi jegyzőt, s elmondta neki Egryék ínségét. A jegyző még nem hallott a művészről, sem hazai, sem külhoni elismertségéről (Egry ekkor már több mint két évtizede élt Badacsonyban!), de jó szándékú lévén, megígérte segítségét. Csak az volt a gondja, hogy – mivel neki felelősen el kellett számolnia a fával –, mit is kérjen cserébe. Kép nem jöhetett szóba, azt ezekben az időkben „cifrálkodásnak” vették volna. Így aztán, a fa megérkezésekor tudta meg a jó barát, hogy egy vízi rendőrség feliratú táblát kell a mesternek produkálnia a tűzifáért cserébe. Ez nagy gondot okozott Egrynek, mert ilyesfélében nem volt járatos, de Tatay – elküldve őt horgászni – a festő feleségével megoldotta a feladatot. A hazatérő Egry boldogan szignálta a „művet”.

...

A festő életrajza

1883    március 15-én született Zalaújlakon.

1890    körül szüleivel a fővárosba költözik.

1898    után, kimaradva a polgári iskolából, előbb Fellegi Emil, majd Korcsek János festők segédje.

1901    Budapesten, a Nemzeti Szalonban kiállítják két arcképét.

1903    Megismerkedik Lyka Károllyal, aki támogatja. Rajzai megjelennek a Művészetben.

1904    Ettől az évtől rendszeresen szerepel a Nemzeti Szalon tárlatain. Jár Erdélyben, Gyulán, Komárvárosban, Garaboncon. Ősszel néhány hétre Münchenbe utazik, ahonnan betegen tér haza.

1905    Novemberben Párizsba utazik, a Julien Akadémia esti tanfolyamán rajzol, múzeumokba jár, a Szajna-parton és a Bois de Boulogne-ban fest. Nyomorog.

1906    Szinyei Merse Pál és Ferenczy Károly hívására hazajön, a budapesti Mintarajziskolában (a későbbi Képzőművészeti Főiskolán), Ferenczy mesteriskolájában tanul.

1907    A Tavaszi Tárlaton szereplő Menhely előtt című képéért ezerkoronás ösztöndíjat kap. A Könyves Kálmán Szalon Ifjúsági kiállításán engedély nélküli szereplésért megvonják tőle az ösztöndíjat.

1908    A Szépművészeti Múzeum tavaszi kiállításán megvásárolják önarcképét. Otthagyja a főiskolát.

1909    A modern szellemű Művészházban rendezik meg első önálló kiállítását.

1911    Belgiumba utazik, múzeumokat látogat, Bruges-ben és környékén sok kikötői képet fest.

1912    Kiállítása nyílik a Művészházban. Szinyei-díjat kap Szimbólum című képéért. Sokfelé utazik, megfordul Mágocson, Garaboncon, Hódmezővásárhelyen, Ágya községben, Gyulán, Erdélyben, Csíkszentgyörgyön, Csíkmindszenten. Szerepel a Művészház csoportos kiállításán.

1914    Hosszabb időt tölt Ungváron, ahol Fincziczkyéknél házi kiállítást szervez.

1915    Behívják a háborúba segédszolgálatosnak. Sass Brunnerékkal találkozik Nagykanizsán. Tüdőgyulladással kórházba kerül.

1916    A badacsonyi kisegítő kórházban megismerkedik Vízkelety ezredes feleségével, Pauler Juliskával. Ősszel, betegszabadsága alatt Kernstok Károllyal, Rippl-Rónai Józseffel, Vedres Márkkal együtt a Képzőművészeti Szabadiskolában tanít.

1918    Az év elején leszerel, és feleségül veszi az időközben elvált Pauler Juliskát. Keszthelyen, nyaranta pedig a Pauler család badacsonytomaji présházában élnek, Egry egyedül maradt édesanyjával együtt.

1922    A Balaton Társaság első kiállításán mutatja be új balatoni témájú képeit a Nemzeti Szalonban.

1923    Sikeres gyűjteményes kiállítást rendez a Belvederében.

1924    Megalakul a Képzőművészek Új Társasága (KÚT), melynek kiállításain (Ernst Múzeum, Nemzeti Szalon, Műcsarnok) rendszeresen szerepel. Más művészekkel együtt Szentendrén dolgozik.

1925    Gyűjteményes kiállítása nyílik Berlinben a Gurlitt Galerie-ben, majd Drezdában, a Richter Szalonban.

1927    Szerepel a hamburgi „Magyar táj” című kiállításon. A KÚT elnökségének tagjává választják.
1928    Anyagi gondok miatt a badacsonyi présházba költöznek. Medgyessy Ferenccel közös kiállítása nyílik a Tamás Galériában.

1929    Egry tüdőbaját gyógyítandó néhány hetet Tátrafüreden tölt feleségével együtt.

1930    Telente egy Budapesten bérelt műteremlakásban élnek. Több hónapra Itáliába (Taormina, Nápoly, Pompeji, Róma) utaznak. Kiállítása nyílt a Tamás Galériában.

1932    Megjelenik Artinger Imre kismonográfiája Egryről.

1933    A Tamás Galéria 50. jubileumi kiállítását Egrynek szentelik.

1936    Gyűjteményes kiállítása nyílik a Fränkel Szalonban, majd a bécsi Neumann und Salzer Galerie-ben.

1938    Az eladott badacsonyi szőlő árából ismét Itáliába (Nervi) utaznak gyógyulni. Egryt választják meg a KÚT elnökének.

1939    Badacsonyban Folly Róbert tervei alapján elkezdik építeni házukat, amelybe 1941-ben költöznek be. Közben nyaranta bérelt lakásokban élnek. Kiállítása nyílt az Ernst Múzeumban.

1940    Budapesten a Tisza István utcában (a mai József Attila és Guszev utca sarkán) bérelnek műtermes lakást.

1943    Egryt a La Fontaine Irodalmi Társaság tagjává választják.

1944    Budapesti műterme bombatalálattól elpusztul, mintegy 30 nagyobb kép és 40–50 rajz, akvarell semmisült meg.

1945    Kitüntetik az Állami Nagy Aranyéremmel. A Rippl-Rónai Társaság elnöke lesz.

1947    Megkapja a Szabadság érdemérmet. Feleségének első házasságából származó fia hozzájuk költözik.

1948    A Kossuth-díj első fokozatának első díjazottja. Magyarországot Egry József képei képviselik a Velencei Biennálén. Júliusban egy hetet Budapesten töltenek, barátaik körében.

1949    Egry képeivel nyílik meg a keszthelyi Balatoni Múzeum.

1950    Az I. Magyar Képzőművészeti Kiállításon öt képét kizsűrizik, a benn maradt Delelés című festményt is leveszik a megnyitó után a falról.

1951    július 19-én badacsonyi otthonában halt meg.

Részlet a „A Magyar Festészet Mesterei” köteteiből (Kossuth Kiadó)

 
Hirdetés
smArt web design
fbPixel