Főoldal Művészettörténet - A múlt Mesterei (1894 - 1934) DERKOVITS Gyula
(1894 - 1934) DERKOVITS Gyula

Derkovits 1927-ben megfestett, s még az esztendő őszén, az Ernst Múzeum csoportkiállításán közönség elé tárt kettős portréja a 20. századi magyar festészet egyik legjelentősebb önarcképe. E szokatlanul nagy méretű, szimbolikus utalásokban gazdag kompozíció egyszerre összefoglaló és programadó alkotás: egy alig 33 éves művész vászonra álmodott önéletrajza. A festmény szűk, látványelemektől szinte roskadozó terében Derkovits felsorakoztatja saját, külvilágtól elzárt univerzumának legfontosabb szereplőit. Az előtérben, a formák merész átvágásával a festő feleségének elnyúló alakja tűnik fel: lágy ritmusával, vízszintes hangsúlyaival a nyugalom természetes gondtalanságát sugallja. Ebből az egyszerre szimbolikus és valóságos alapból, az alkotó munka lelki és fizikai támaszából emelkedik ki Derkovits alakja, a passzív, körülölelő női princípium cselekvő erőktől átjárt párja. Kettejük sajátos kapcsolatáról, az otthon világának zárványként létező hangulatáról a festő özvegyének visszaemlékezéseiből tudhatunk meg fontos részleteket. A Mi ketten könyvlapjain szavakba öntve fogalmazódik meg mindaz, amit az Önarckép a festészet eszközeivel tár a néző elé. Derkovits és Viki mikrovilágában a hagyományos férfi és nő közötti kapcsolatot fontos árnyalatokkal színezte át a két ember között kialakult mester és modellje, sőt mester és segédje reláció is. A festő és a nyitott könyv lapjai fölé hajló felesége körül az ellenséges külvilág, a fenyegető Utca agresszív erőitől megvédő Otthon tárgyi szereplői vonulnak fel. Valamennyi kellék szimbolikus utalások hordozójaként foglalja el helyét a művész alakja körül. A paletta, az ecset és a vakrámára felfeszített vászon az alkotómunka mindennapi eszközei és jelképei, a jelen attribútumai, míg a háttérben magasodó hangsúlyos, biedermeier szekrény s a tetején pihenő gyalu a múlt tárgyi emlékei. Az utóbbi jelenléte nem pusztán az asztalosként eltöltött ifjúi évekre utal, de észrevétlenül a kompozíció asszociációs terébe emeli József és Mária magasztos történetét.
Derkovits ezen a képen már magabiztosan használja az elmúlt egy-két évben kikísérletezett komponálási fogásokat: a tárgyak és alakok finom kibillentésével, a formák radikális átvágásával, az egymásba hatoló képelemek jellemző összecsendítésével és a labilis térérzettel vizuális izgalmat teremt a vásznon, mellyel az inspiráló bizonytalanság kényelmetlen, de annál termékenyebb állapotába emeli a nézőt. Ezt az érzést tovább mélyíti avval a festői fogással, hogy a kép bizonyos részleteit nem dolgozza ki szabatosan, sőt olyan elemeket illeszt a kompozícióba, melyek tárgyi megfeleltetése, azonosítása a néző számára nehézségbe ütközik. Az Önarckép bal felső sarkában feltűnő két vázlatosan ábrázolt emberi fej ebbe az irányba mutat. Talán egy letámasztott festmény részletét látjuk, vagy egy tükröt, mely az éppen munkában lévő vászon motívumát tükrözi szemünkbe. Az apró intermezzo pontos megfejtése örökre várat magára, megakadályozva azt, hogy a néző a kép felületét és szimbólumrendszerét bekalandozva elégedetten pihenhessen meg, fején a teljes megértés kényelmes, de unalmat hozó babérjaival.

...

A festő életrajza

1894    április 13-án, Szombathelyen megszületett Derkovits Gyula József.

1907    A szombathelyi elemi népiskolában befejezi iskolai tanulmányait.

1910    Asztalosként dolgozó apja maga mellé veszi inasnak.

1913–1914    Segédként dolgozik a családi műhelyben.

1914    Az első világháború kitörésekor önként jelentkezik katonának.

1915    Bal karján súlyos sérülést szerez. Bécsbe kerül kórházba, ahol gyakran látogatja a Szépművészeti Múzeumot. Sebesülése miatt leszerelik.

1916    Hadirokkantként tér haza, majd édesapja halála miatt Pesten telepszik le.

1917    Asztalosként dolgozik, de közben festeni tanul a Lónyai utcai, majd a Lehel téri és az Akácfa utcai szabad-iskolákban. Novemberben felkeresi Kassák Lajost, aki Kernstok Károly művésziskoláját ajánlja a figyelmébe.

1918–1919    A Haris közi Szabadiskolában tanul Kernstok Károly, Rippl-Rónai József és Vedres Márk irányításával. Megismerkedik későbbi feleségével, a modellként dolgozó Dombai Viktóriával.

1919    A Tanácsköztársaság hónapjaiban a nyergesújfalui művészkolónián dolgozik. A tanácskormány bukása után visszatér Budapestre és a Népszínház utcában bérel lakást.

1920    Elkészíti a Pandämonium című litografált mappát. Az év telén rendszeresen dolgozik Kmetty János műtermében.

1921    Számos fametszetét és néhány festményének reprodukcióját közli a Magyar Írás című folyóirat. Az év utolsó hónapjaiban Szobotka Imre műtermében fest.

1922    november 19-én nyílik meg első gyűjteményes kiállítása a Belvedere Galériában, ahol bemutatja korai főműveit, a Koncert, a Nagy fa alatt és az Utolsó vacsora című festményeket is.

1923    Feleségével együtt Bécsben telepednek le. Hoselitz Ernő textilgyáros nyújt számukra rendszeres anyagi támogatást.

1924    Tavasszal részt vesz az osztrák művészeket összefogó szervezet, a Hagenbund kiállításán. Gyakran foglalkozik sokszorosított grafikával, de a freskófestés területén is kísérleteket folytat.

1925    február 25-én kiállítása nyílik a Weihburg Galériában, ahol közönség elé kerül bécsi éveinek legmegrázóbb alkotása, a Halottsiratás. Májusban a budapesti Mentor könyvkereskedés rendez képeiből tárlatot.

1926    Az év elején visszatér Budapestre, s lakást bérel az Üllői úton, majd Újpestre költözik. Tavasszal bemutatkozik a KÚT művésztársaság kiállításán. Élet és halál című festményét megvásárolja a Szépművészeti Múzeum, Kintornások című képe pedig elnyeri a Gonda Illés-díjat.

1927    szeptemberben az Ernst Múzeum csoportkiállításán 41 művel szerepel.

1928    Az év végén feleségével együtt a Hunyadi tér 10. számú házba költözik. A titkos találkozóknak helyet adó lakás bérleti díját az illegális kommunista párt fizeti.

1929    Elkészíti grafikai munkásságának főművét, a Dózsa-sorozatot. Októberben újabb gyűjteményes kiállításon mutatja be műveit a Tamás Galériában.


1930    Az év második felében felajánlják számára a római ösztöndíjat, amit visszautasít. Szeptember elsején részt vesz a szakszervezetek által szervezett, utcai harcokba torkolló munkástüntetésen. Itt szerzett élményei több művét inspirálják, melyek közül a Kenyérért című festmény emelkedik ki.

1931    Felhalmozott lakbérhátraléka miatt a festőt és feleségét kilakoltatják a Hunyadi téri lakásból. Derkovitsot az intézkedés során tanúsított magatartása miatt hat hónap felfüggesztett börtönre ítélik.

1932    Visszaköltözik Újpestre. Októberben kiállítása nyílik a Tamás Galériában, ahol a bemutatott 26 alkotás között olyan főművek találhatók, mint a Dinnyeevő, a Vasút mentén és a Rézkarcoló önarckép. Pénztelensége miatt modellnek jelentkezik a Képzőművészeti Főiskolán.

1933    februárban elnyeri a Szinyei Merse Pál Társaság Nemes Marcell által alapított tájképfestészeti díját. Nyáron Újpestről a Munkácsy Mihály utcába költöznek. Egyre gyakrabban alkalmazza képein a fémszíneket, elsősorban az ezüst porfestéket.

1934    Az év elején a Műcsarnokban kiállítják a Híd télen című alkotását, melyet márciusban megvásárol a Fővárosi Képtár. Utolsó művein az anyaság témáját dolgozza fel. Június 18-án felesége karjai között hal meg.

Részlet a „A Magyar Festészet Mesterei” köteteiből (Kossuth Kiadó)

 
Hirdetés
smArt web design
fbPixel