Főoldal Művészettörténet - A múlt Mesterei (1895 - 1982) BERNÁTH Aurél
(1895 - 1982) BERNÁTH Aurél

Bernáth Aurél Utak Pannóniából című önéletrajzi kötetében örökítette meg a következő, a nagyközönség képzőművészeti érdeklődését karikírozó s így jócskán túlzó, ám mégsem csekély igazságot tartalmazó gondolatot: „Az embereket általában öt esetben érdekli komolyan a festett kép: 1. ha szabadban készül, 2. ha öröklik, 3. ha egy kiállításon felháborodásból beszakítják, 4. ha ellopják, 5. ha pornografikus”.i Az ismeretlen tréfamester öt pontjába foglaltak alapján Bernáth művészete alig tarthatna számot a nyilvánosság figyelmére, mivel: 1. bár kisebb akvarelleket egész életében szívesen alkotott a szabadban, csupán nagybányai szabadiskolás pályakezdőként festett néhány olajképet jó impresszionista hagyomány szerint, 2. a képek öröklése a magánöröm kategóriájába tartozik, 3. tudomásom szerint Bernáth-művet sem kiállításon, sem egyéb helyen szándékolt inzultus még nem ért, 4. a második világháború idején néhány műve eltűnt a kaposvári Rippl-Rónai Múzeumból, a Magyar Kereskedelmi Bank őrzésére bízott válogatott kollekcióját pedig a szovjet megszállók tévedésből hadizsákmánynak tekintették, és végül 5. a mesternek egyetlen pornografikus műve sem ismert.
Mindezek ellenére Bernáth Aurél a XX. századi magyar festészet egyik legkiemelkedőbb alkotója, és művészetpedagógiai tevékenysége nyomán kora egyik legnagyobb hatású mestere. Művészetével, mely az 1930-as években teljesedett ki, a kortárs európai festészet élvonalába emelkedett. Művészi fejlődésének fontos állomása volt 1931-es berlini kiállítása, amelyről a korszak egyik legbefolyásosabb műkritikusa, a német Julius Meier-Graefe a következőket írta: „A magyar festészetből eddig leginkább Munkácsy nagyszerű fekete vázlatait, valamint Leibl barátját, Szinyeit ismertük, aki az impresszionizmus egy röpke visszfényét vitte el hazájába; a fiatalabbak közül főként még Rippl-Rónait. Most azonban ezt a Bernáth Aurélt a jövőben szintén a nagy magyar reprezentáns művészek közé kell számítanunk. Vajjon akad-e Pesten még több vele egyívású festő is? Magyarország ezzel az egy festőjével éppúgy, mint Norvégia egykor Munchhal, azoknak a modern művésznépeknek a sorába nyomul előre, amelyekre ezután nagyon fel kell figyelnünk.” Hatalmas, de egyben megérdemelt dicséret volt ez a modern művészeti irányok egyik legnépszerűbb korabeli propagátora részéről, melyet 1935-ben bekövetkezett haláláig még több alkalommal is megerősített. Meier-Graefe véleményének ékes bizonyítékai azok a képek, melyeket Bernáth Berlinben ekkor bemutatott, köztük olyan remekműveket, mint A halász, a Halászkikötő sirályokkal, az Önarckép sárga kabátban, valamint a Hegedűművésznő. Már ennyi is elég lenne, hogy Bernáthot a legjelentősebb magyar festőművészek között jegyezzék, de az életmű ezen kívül is több kiemelkedő periódussal és szépszámú remekművel büszkélkedhet. Bár Bernáth alkotásairól – festészeti és irodalmi munkásságáról – már életében számos tanulmány és néhány kisebb monográfia is született, teljes életművének feltárása, valamint annak a teljesség igényével történő feldolgozása csupán a közelmúltban kezdődött. A teljes életművet felölelő legutolsó kiállítását sajnálatos módon már több mint negyedszázaddal ezelőtt, 1985-ben rendezték meg a budapesti Ernst Múzeumban. Örvendetes viszont, hogy 2008-ban a kaposvári Rippl-Rónai Múzeumban műveit bemutató emlékszobát avattak. S bár Bernáth a modern magyar képzőművészet tagadhatatlan kiválóságaként korának nagy tisztelettel övezett mestere volt, művészeti öröksége, melyről egykori tanítványainak garmadája szinte kivétel nélkül a legnagyobb megbecsülés hangján nyilatkozik, ma, a tisztázatlan félmúlt terhes hozadékaként kisszerű politikai hatalmi csatározások martalékává vált. Öregkori főművei – a Szentivánéji álom és Az ember tragédiája –, a lebontásra ítélt Erkel Színház társalgóját ékesítő monumentális falképei e sorok megjelenésekor talán már végleg a megsemmisítés sorsára jutottak.

...

A festő életrajza

1895    November 13-án született a Somogy megyei Marcaliban.

1911    Édesanyjával és testvéreivel Kaposvárra költözött.

1912    Megismerkedett Rippl-Rónai József testvérével, Rippl-Rónai Ödön műgyűjtővel, akinek biztatására rajzolni és festeni kezdett.

1913–1915    Ügyvédbojtárként dolgozott dr. Fleiner Mór kaposvári ügyvédnél.

1915–1916    A nagybányai szabadiskolában Réti István és Thorma János tanítványa volt.

1916–1918    Az I. világháborúban önkéntes tizedesként előbb az erdélyi fronton szolgált, majd a keszthelyi katonai kórházba került.

1917–1918    Keszthelyi lábadozása során ismerkedett meg Schadl János és Egry József festőművészekkel.

1919     Budapesti látogatása alkalmával ismerkedett meg Kassák Lajossal.

1920–1921    Elkészítette az egy évvel később Bécsben sokszorosított és kiadott Graphik-mappa lapjait.

1921–1922    Bécsben élt.

1922    Szilasi Vilmos filozófus feldafingi otthonában töltötte az év utolsó két hónapját.

1923–1924    Három alkalommal állította ki műveit a Herwarth Walden vezette berlini Sturm Galériában.

1923–1926     Kisebb megszakításokkal Berlinben élt.

1926–1927    Féléves nász- és tanulmányúton járt Itália több városában, valamint Párizsban, majd feleségével, dr. Pártos Alice-szal Pöstyénbe költözött.

1927    Távollétében tagjai közé választotta a Képzőművészek Új Társasága.

1928    A budapesti Ernst Múzeumban és Pécsett rendezett gyűjteményes kiállításain mutatkozott be a hazai közönség előtt.

1929    Elnyerte a Szinyei Merse Pál Társaság nagydíját.

1931    Victor Hartberg berlini galériájában nyílt gyűjteményes tárlata.

1933–1944    Létrejöttétől tagja volt a budapesti Gresham-körnek.

1935    Egyetlen gyermeke, Bernáth Mária (Marili) születése.

1936    Reggel című képével elnyerte a Fővárosi Nagy Aranyérmet.

1939    Nyáron Zebegényben dolgozott.

1941–1943    Nyaranta a szolnoki művésztelepen dolgozott.

1945    Január 18-án, Budapest ostroma során megsemmisült a Klotild utca 10. szám alatt lévő lakása a teljes berendezéssel és a benne lévő művekkel együtt.

1945    Kinevezték a Magyar Képzőművészeti Főiskola tanárává.

1947–1978    Kilenc kötetben kiadta önéletrajzi és művészetelméleti írásait.

1948    Kossuth-díjjal tüntették ki, valamint újraindította és két évig szerkesztette a Magyar Művészet című folyóiratot.

1952    Elnyerte az Érdemes Művész címet.

1953    Először nyaralt a Balatonnál lévő Ábrahám-hegyen.

1956–1957    Megnyílt addigi legnagyobb gyűjteményes kiállítása a budapesti Ernst Múzeumban. A megnyitón Nagy Imre is jelen volt.

1964    Elnyerte a Kiváló Művész címet.

1970    Másodszor is megkapta a Kossuth-díjat.

1982    Március 13-án halt meg Budapesten.

Részlet a „A Magyar Festészet Mesterei” köteteiből (Kossuth Kiadó)

A festő életrajza

 

1895 November 13-án született a Somogy megyei Marcaliban.

 

1911 Édesanyjával és testvéreivel Kaposvárra költözött.

 

1912 Megismerkedett Rippl-Rónai József testvérével, Rippl-Rónai Ödön műgyűjtővel, akinek biztatására rajzolni és festeni kezdett.

 

1913–1915 Ügyvédbojtárként dolgozott dr. Fleiner Mór kaposvári ügyvédnél.

 

1915–1916 A nagybányai szabadiskolában Réti István és Thorma János tanítványa volt.

 

1916–1918 Az I. világháborúban önkéntes tizedesként előbb az erdélyi fronton szolgált, majd a keszthelyi katonai kórházba került.

 

1917–1918 Keszthelyi lábadozása során ismerkedett meg Schadl János és Egry József festőművészekkel.

 

1919 Budapesti látogatása alkalmával ismerkedett meg Kassák Lajossal.

 

1920–1921 Elkészítette az egy évvel később Bécsben sokszorosított és kiadott Graphik-mappa lapjait.

 

1921–1922 Bécsben élt.

 

1922 Szilasi Vilmos filozófus feldafingi otthonában töltötte az év utolsó két hónapját.

 

1923–1924 Három alkalommal állította ki műveit a Herwarth Walden vezette berlini Sturm Galériában.

 

1923–1926 Kisebb megszakításokkal Berlinben élt.

 

1926–1927 Féléves nász- és tanulmányúton járt Itália több városában, valamint Párizsban, majd feleségével, dr. Pártos Alice-szal Pöstyénbe költözött.

 

1927 Távollétében tagjai közé választotta a Képzőművészek Új Társasága.

 

1928 A budapesti Ernst Múzeumban és Pécsett rendezett gyűjteményes kiállításain mutatkozott be a hazai közönség előtt.

 

1929 Elnyerte a Szinyei Merse Pál Társaság nagydíját.

 

1931 Victor Hartberg berlini galériájában nyílt gyűjteményes tárlata.

 

1933–1944 Létrejöttétől tagja volt a budapesti Gresham-körnek.

 

1935 Egyetlen gyermeke, Bernáth Mária (Marili) születése.

 

1936 Reggel című képével elnyerte a Fővárosi Nagy Aranyérmet.

 

1939 Nyáron Zebegényben dolgozott.

 

1941–1943 Nyaranta a szolnoki művésztelepen dolgozott.

 

1945 Január 18-án, Budapest ostroma során megsemmisült a Klotild utca 10. szám alatt lévő lakása a teljes berendezéssel és a benne lévő művekkel együtt.

 

1945 Kinevezték a Magyar Képzőművészeti Főiskola tanárává.

 

1947–1978 Kilenc kötetben kiadta önéletrajzi és művészetelméleti írásait.

 

1948 Kossuth-díjjal tüntették ki, valamint újraindította és két évig szerkesztette a Magyar Művészet című folyóiratot.

 

1952 Elnyerte az Érdemes Művész címet.

 

1953 Először nyaralt a Balatonnál lévő Ábrahám-hegyen.

 

1956–1957 Megnyílt addigi legnagyobb gyűjteményes kiállítása a budapesti Ernst Múzeumban. A megnyitón Nagy Imre is jelen volt.

 

1964 Elnyerte a Kiváló Művész címet.

 

1970 Másodszor is megkapta a Kossuth-díjat.

 

1982 Március 13-án halt meg Budapesten.

 
Hirdetés
smArt web design
fbPixel