Főoldal Művészettörténet - A múlt Mesterei (1844 - 1920) BENCZÚR Gyula
(1844 - 1920) BENCZÚR Gyula

Benczúr Gyula festőművészt kortársai ugyanúgy tisztelték és becsülték, mint az évezredes művészeti múltra visszatekintő nyugati világ a maga nagymestereit – egy olyan országban, ahol ötven éve jóformán még művészet sem volt. Ugyanakkor talán senkit sem ért annyi támadás, mint őt, akinek a magyar művészetben elfoglalt helye ma sem egyértelmű.
A festő bemutatkozása Pest-Budán igazi művészeti szenzáció volt az 1867-es párizsi világkiállításra való készülődés idején. A kiküldendő festészeti kollekció igen nehezen állt össze, pedig a nemzetközi fellépés a magyar művészeti életben évtizedek óta központi kérdés volt. Az egyetlen jelentős mű Székely Bertalan Mohácsi vész című képe, de ez édeskevésnek bizonyult. Ám ekkor váratlanul felbukkant Benczúr Gyula festménye Münchenből, a Hunyadi László búcsúja, amely megmentette a helyzetet. A festőnövendék első Pesten kiállított alkotása jobb sajtót kapott, mint a már elismert mesternek számító Székelyé. A Fővárosi Lapok 1866. december 21-i számában megjelent értékelés, miszerint „…nem fog soká ismeretlen maradni”, az általánosan elfogadott véleményt fejezte ki.
Benczúr ekkor a müncheni akadémia mesteriskolájának növendéke, a neves Carl von Piloty professzor tanítványa volt. Magyarországon – talán egyedül az európai országok között – ekkor még mindig nem létezett felsőfokú művészképzés. A magyar tehetségek a század első éveitől hagyományosan a bécsi akadémián tanultak, de egy idő óta úti céljuk már München lett. A müncheni akadémizmus Orlay Petrics Soma Szent István ébredése című nagy formátumú képe által jelent meg először Pesten 1848-ban, és a bécsi biedermeier kisszerűséghez szokott közönség meglepve érzékelte az új hang, az új dimenziók feltárulását. Az ötvenes évek végétől aztán a Münchenben tanuló gárda, Wagner Sándor, Székely Bertalan, Liezen-Mayer Sándor és mások sorra küldték máig megbecsült alkotásaikat a pesti tárlatra. Ennek a folyamatnak kiemelkedő jelentőségű állomását tisztelhetjük a Hunyadi László búcsúja című alkotásban.
A magyar festők Münchenben léptek először Európa nyilvánossága elé, egy olyan nemzetközi mezőnyben, amely messze megelőzte a számukra mindaddig mértékadó Bécset. A város művészeti intézményei a bajor uralkodók támogatását élvezve fejlődtek, nagyszerű múzeumok létesültek és a sikeres akadémia, valamint az 1822 óta működő civil szerveződés, a Münchner Kunstverein biztosította a művészeti élet működését. Ez utóbbi szervezetnek egész Európát behálózó, sőt a tengerentúlra átnyúló műtárgypiaca óriási mennyiségű festményt szívott fel, állandó tárlatot működtetett, ahol a frissen elkészült alkotásokat azonnal be lehetett mutatni, s azokat a kritika élénk figyelemmel kísérte. A szépen virágzó műkereskedelem tette lehetővé, hogy egyetlen jó művésznek sem jelentett problémát a tanulás, a bemutatkozás és a képek eladása sem.
Mivel a XVIII. század végén alakult müncheni akadémia a XIX. században Európa egyik vonzó művészeti központjává vált, a fiatalság a „művelt világ minden részéből” tódult ide. Az iskola hírnevét a XIX. század elején a falképfestészetet megújító nazarénus festők alapozták meg, köztük Peter Cornélius, nagyszabású, mitologizáló ciklusok alkotója, aki az akadémia sikeres igazgatója lett. Az igazgatói székben 1849-ben tanítványa, Wilhelm von Kaulbach követte, az ő filozofikus eszmefestészete ugyancsak monumentális, tompa színezésű falképeken bontakozott ki. De a divat változott, és amikor Benczúr Münchenben megjelent, az iskola már túljutott első megrendülésén. Az akadémia következő vezető egyénisége Carl von Piloty professzor volt, aki megtörte az ideafestészet uralmát; ragyogó színeket alkalmazó, látványos, lendületes kompozícióiban hús-vér emberek jelentek meg, s a tanítványai felé közvetített új jelszó a realizmus és a kolorizmus lett.
...

A festő életrajza

1844    január 28-án, Nyíregyházán született. Apja Benczúr Vilmos, anyja Laszgallner Paulina.

1846    Családjával Kassára költözik.

1858–1861    Iskoláit Kassán végzi, közben festeni tanul.

1861–1864    A müncheni Képzőművészeti Akadémia növendéke.

1865    A balatoni halász című képével bejut Carl von Piloty mesteriskolájába.

1865–1869    A mesteriskolában festi a Hunyadi László búcsúját és a II. Rákóczi Ferenc elfogatását. Majd távozik Pilotytól, és megkezdi önálló művészi munkáját. Illusztrátori munkásságának kezdete. Első párizsi útja.

1870    Megnyeri a VKM történeti festménypályázatát a Vajk megkeresztelése vázlatával. Hozzákezd a Bourbonok életével foglalkozó sorozathoz. Anyagi helyzete javulni kezd.

1873    Megházasodik, felesége Karolina Max, akitől 1879-ig négy gyermeke születik. Elkészül a Vörös köpenyes hölgy (lappang), az első plein-air képe. Schiller-költeményeket illusztrál.

1874    II. Lajos megbízásából ismét Franciaországba utazik. Itáliai tanulmányútra megy Velencébe. Ettől az évtől kezdve 1881-ig dolgozik a bajor királynak.

1875    A Vajk megkeresztelése bemutatása Pesten.

1876    Tanári kinevezése a müncheni akadémiára. Tanulmányútra megy Észak-Itáliába.

1879    A Székesfehérvári Országos Kiállításon aranyérmet kap. (Két szerzetes, 1874.)

1878    A Vajk megkeresztelése a párizsi világkiállításon aranyérmet nyert, majd megkapta érte a Ferenc József-rend lovagkeresztjét.

1881–1882    A Bacchánsnőt bécsi kiállítása után megvásárolta a VKM a Nemzeti Múzeum számára, majd Pesten is kiállították, és megkapta az. OMKT nagydíját (200 arany). Portrékiállítás az akadémián.

1883    Meghívást kap a budapesti Mesteriskola vezetésére, és hazaköltözik Münchenből. Első hivatalos megbízás: Az Első Magyar Általános Biztosító Társaság alakuló ülése 1857-ben.

1885    Felépíti az ambachi nyaralót, ahol családjával a nyarakat tölti.

1886    A külföldi művészek között állami aranyérmet kap Szapáry Géza arcképére a berlini Akadémiai Jubileumi Kiállításon.

1887–1891    A bécsi Akademie der Bildenden Künste tagjává választja. Sorozatos kitüntetések a következő portrékra: Károlyi Gyula gróf, majd Károlyi Gyuláné grófné Bécsben, Berlinben Andrássy Gézáné grófné, továbbá kiállít Münchenben, Budapesten stb.

1890    Meghal első felesége, két év múlva elveszi Ürmössy Boldizsár Kata Piroskát.

1893    A királyt festi teljes ornátusban.

1894    Ferdinánd bolgár cár hivatalos portréja, amely az antwerpeni kiállításon Medaille d’Honeurt kapott.

1995    Megbízás a bazilikabeli munkáira.

1896    A Budavár visszavétele 1686-ban bemutatása a millenniumi kiállításon. Munkácsyval és Lotzcal együtt elnyeri a Szt. István-rend Kiskeresztjét.

1998    Hock János: Művészeti reform című kiadványának megjelenése. Támadások Benczúr művészete ellen.

1900    A Budavár visszavétele 1686-ban Párizsban Grand Prix-t nyer.

1902    Megbízást kap a Budavári Palota Mátyás-termének kompozícióira.

1906    Főrendiházi tag.

1909    A Millenniumi hódolat bemutatása az OMKT tavaszi tárlatán. A képet a Szépművészeti Múzeum átengedte az Országház részére. Nyíregyháza díszpolgára.

1910    Berlinben állami aranyérmet kap a Millenniumi hódolatért, az MTA tagja lesz, megvásárolja dolányi kúriáját, végleg elszakad Münchentől.

1915     Elkészül a Mátyás fogadja a pápa követeit című kompozíció a palotabeli sorozatból.

1919    A tanácsköztársaság idején felfüggesztik mesteriskolai állásából. Elkészül a Diadalmas Mátyás.

1920    Dolányban éri a halál.

Részlet a „A Magyar Festészet Mesterei” köteteiből (Kossuth Kiadó)

 
Hirdetés
smArt web design
fbPixel