Főoldal Művészettörténet - A múlt Mesterei (1810 - 1898) BARABÁS Miklós
(1810 - 1898) BARABÁS Miklós

Barabás Miklós a magyar reformkor jelképpé magasztosult festője. Ő volt az első, aki művészi tevékenységével kivívta a társadalom tiszteletét és elismerését, és ezzel az egész magyar művészetnek nagy szolgálatot tett.
Elszegényedett középnemesi székely família sarja, iskoláit a nagyenyedi kollégiumban végezte. A híres intézmény falai között kapott nevelés eredménye volt az a kulturált, elhivatottságot sugárzó magatartása, amely később oly vonzóvá tette személyiségét a magyar szellemi élet vezetői előtt. Nagyszebenben tanult rajzolni, s első mestere Neuhauser Ferenc festő volt. A rajztanulás mellett a Brukenthal-palota képtárában nagymestereket másolt. Tehetsége korán megnyilatkozott, és mikor portrérajzaival megkereste az utazás költségeit – mivel ösztöndíjat szereznie nem sikerült –, elindult Bécsbe, a Képzőművészeti Akadémiára. A császárváros pezsgő művészeti életébe hamar beilleszkedett, és itt ismerkedett meg többek között id. Markó Károllyal, akivel életre szóló barátságot kötött. Az akadémiai órákon elsősorban rajzkészségét fejlesztette, a császári képtárban pedig klasszikus mestereket tanulmányozott, és mind ezeket, mind nagynevű kortársait másolta is. Arcképmegrendelése is adódott, amellyel megélhetésének költségeit pótolta ki. Mindezt Önéletrajzábóli tudjuk, mert bécsi munkáiból – néhány grafika kivételével – jelen tudomásunk szerint semmi sem maradt fenn.
Élete végén írt Önéletrajza, kiegészítve Jegyzőkönyvével – amelyben csodálatra méltó gondossággal egy életen át feljegyezte műveit – a magyar művészetben egyedülálló forrás. A Jegyzőkönyvben 2473 tétel szerepel, ám a szám korántsem teljes, jelenleg mintegy 3500 műről van adatunk, de a kortársak feltevése szerint Barabás képeinek száma az ötezret is meghaladta.
Festőnk két félévet töltött a bécsi akadémián, majd pénze fogytán visszatért Erdélybe. Ekkor kezdte vezetni a már említett Jegyzőkönyvét. Bécsben sokat fejlődött, és mikor Kolozsváron megjelent, a tehetős nemesi családok számos megrendeléssel látták el. Barátai felhívták a figyelmét Bukarestre, ahol kedvelték a nyugati iskolázottságú mestereket, így 1831 novemberében Havasalföldre utazott. Bukaresti tartózkodása idején az ott állomásozó orosz törzstisztektől és a bukaresti bojároktól, arisztokratáktól és értelmiségiektől kapott megrendeléseket. Itt-tartózkodása során módjában volt francia kőrajzokat tanulmányozni, amelyekről finom árnyékolást, érzékeny rajzolást tanult. Másfél esztendő alatt annyit keresett itt, hogy hosszabb tanulmányútra Itáliába utazhatott. Velencében egy tanéven át látogatta az Accademia di Belle Arti foglalkozásait. Anatómiai tudása sokat fejlődött Luigi Zandomeneghi szobrász óráin, és elsajátította az itteni professzorok – Marchesi, Malatesta, Grigoletti, Lipparini és Politi – divatos stílusát, a világos színeket, a természetes bájt és közvetlenséget, az itáliai biedermeier legvonzóbb vonulatát. Az a kedves kerekdedség, amely egy életen át jellemzi portréit, velencei hatás. A klasszikusok közül a legnagyobb hatást a XVI. századi nagy velencei mester, Paolo Veronese tette rá, akinek egyik művét – az Európa elrablását (Velence, Dózsepalota Sala dell’Anticollegio) – eredeti méretben lemásolta, és „mesterremekként” hozta magával haza.

Velencében találkozott W. L. Leitch skót festővel, akitől elsajátította az angol akvarelliskola alkotói módszereit, a könnyed ecsetkezelést, az átfogó festői látásmódot, amely teljesen eltért a Közép-Európában dívó, aprólékosan, részletről részletre haladó, szárazon tartott vízfestéstől. Új barátjával továbbindult Rómába; útjának emlékei, itáliai lapjai közül a légies, úsztatott, nedvesen kezelt akvarellek rendkívüli kvalitásukkal tűnnek ki. Rómában az ekkor már itt élő Markó Károlynál időzött. Az ekkortájt készült tájképakvarelljein felismerhetők Markó stílusának egyes elemei. Rómából dél felé indult tovább, útba ejtve Sorrentót, Caprit, Nápolyt és Pompejit – és az úton készített vázlatok egyre gyűltek mappájában. Az itáliai folklór megörökítése nagy divat volt ekkoriban, és e téma Barabást is megragadta, palettája kiszínesedett, bátran alkalmazott nagy, telt színfoltokat, komplementer hatásokat. Firenzében ismerkedett meg a perspektíva problematikájával, amely egész életén át foglalkoztatta, ez irányú, tudományos kutatásait később akadémiai székfoglalójában összegezte. Tanulmányútja közel másfél évig tartott, vele művészi felkészülése lezárult, és 1835 nyarán mint világlátott, jól képzett mester indult vissza hazájába.
...

A festő életrajza

1810     Kézdimárkosfalván (Mascos¸a, Románia) született, iskoláit Nagyenyeden végezte.

1828    Elhagyta az iskolát, hogy művészi hajlamainak éljen.

1829    Bécsbe ment, és a K.K. Akademie der Bildenden Künste (St Anna Akadémia) növendéke lett.

1830     Nyáron hazatért Erdélybe. Kolozsváron mint akadémiát végzett művész arcképeket készített.

1831     Nagyszebenben megfestette első nagyméretű oltárképét, a Szent Zsuzsannát. Novemberben Bukarestbe utazott.

1833    Miután jelentős összeget keresett Bukarestben, júliusban hazatért.

1834    Januárban Bécsbe utazott, onnan áprilisban elindult itáliai tanulmányútjára. Velencében az Accademia di Belle Arti növendéke volt. Megismerkedett W. L. Leitch (1804–1883) skót festővel.

1835    Nyáron tért vissza Bécsbe, ahol novemberig maradt, amikor Pest-Budára utazott. Decemberben bemutatkozott a Nemzeti Casinóban, ahol kiállította Veronese-másolatát.

1836    Megismerkedett Széchenyivel, megbízásokat kapott az akadémiai és a vármegyei portrékra. Szeptemberben az Akadémia levelező tagjának választották.

1837    Tavasszal Erdélybe utazott, ahonnan novemberben tért vissza Pest-Budára.

1838    Kora tavasszal Kolozsvárra utazott, a nyáron akvarelleket készített „Erdély nevezetesebb helyeiről”.

1839    Egyévnyi kolozsvári időzés után Gräfenbergbe utazott pihenni.

1840    A Pesti Műegylet bemutatta első kiállítását. Barabás tavasszal végleg Pesten telepedett le.

1841    Megbízzák a Pesti Műegylet soron következő tárlatának megrendezésével. Megházasodott, felesége Susanne Bois de Chesne, Wesselényi Polixena társalkodónője. A házasságból két fiú és két leány született.Elkezdte a Lánchíd építésével kapcsolatos „pesti képek” akvarellsorozatát.

1842    Megrendezte az ez évi tárlatot, majd lemondott mint rendező.

1843    A tavaszi bécsi tárlaton bemutatta az Utazó cigánycsalád Erdélyben című képét. Nyugat-európai tanulmányútra indult, ahonnan megtérve festőiskolát nyitott.

1844    A tavaszi bécsi tárlaton bemutatta a Vásárra ballagó erdélyi bérci oláhok című képét.

1845    Három oltárképet festett Zentára, Szent István életéből vett jelenetekkel. A Nemzeti Képcsarnok megalapítása.

1848    A szabadságharc idején visszavonul városmajori házába. A pesti tárlat elmarad.

1851    Újraindulnak a pesti tárlatok. Albrecht főherceg festője lesz.

1852    I. Ferenc József portréját bemutatják a műegyleti tárlaton.

1853    A folyamatos tárlatok kezdete. Markó Károly hazalátogat.

1855    Megbízást kap A meny megérkezése című képre, amelyet a következő évben mutatnak be.

1859    Akadémiai székfoglalója A festészeti távlattani visszaélések és áltanokról címen.

1861    A Képzőművészeti Társulat ünnepélyes megalakulása, Barabás korelnökkel. Pestváros Tanácsa képviselője.

1862    Fotóműtermet nyit.

1863    Megnyílik a Képzőművészeti Társulat I. műcsarnoka, amely egy éven át tart nyitva.

1864    A Képzőművészeti Társulat II. műcsarnoka, a Lánchíd alapkőletételének bemutatása.

1867    A Képzőművészeti Társulat felkészül a párizsi világkiállításra, Barabás a Szépművészeti Albizottság alelnöke.

1870    A Pesti Műegylet megszűnik. Barabás folyamatosan nagyszámú hivatalos portrét fest.

1873    A bécsi világkiállításon több reprezentatív portréja szerepel.

1877    A Képzőművészeti Társulat a tagok adományaiból felépíti első Műcsarnokát a Sugár (Andrássy) úton.

1878    A Műcsarnokban megrendezik jubiláris kiállítását, ahol 398 kép volt kiállítva.

1882    Tervezetet ír a Történelmi Képcsarnok létesítéséről.

1883    Megkapta a Vaskorona rendet.

1886    50 éves akadémiai tagságának ünneplése.

1896    Az ezredéves kiállításon nagyszámú műve szerepelt.

1898    Budapesten elhunyt.

1899    A Műcsarnokban hatalmas tárlatot rendeztek műveiből, öt termen keresztül.

Részlet a „A Magyar Festészet Mesterei” köteteiből (Kossuth Kiadó)

 
Hirdetés
smArt web design
fbPixel