Főoldal Művészettörténet - A múlt Mesterei (1894 - 1942) ABA-NOVÁK Vilmos
(1894 - 1942) ABA-NOVÁK Vilmos

Robusztus egyéniség széles gesztusokkal, lenyűgöző rajztehetség, munkabírása kimeríthetetlen: pályatársak, tanítványok őrizték meg így emlékirataikban Aba-Novák Vilmos „mozgékony, nyitott ‘naturbursch’, jópofa” alakját, aki „ingre, gatyára vetkőzve dolgozik”, aki „fenntartás nélkül közlékeny, mindent elmesél (tömény epika).” „Elragadtatásomnak egyik oka az a varázslatos ügyesség volt, ahogyan rajzolt. […] Az a pontos és tiszta fogalmazás, ahogyan szavakba tudta önteni óhaját, és óhajának indokait, az még külön megdöbbentett. A kézműves és a bölcs szintézisét éreztem benne.”
„Viharzó temperamentuma” ellenére sem indokolt azonban Aba-Novák művészetét feltörő energiák, fellángolások romantikus kifejezésévé csupaszítani. Művészi énje – a patetikus, bohém póz – mögött intenzív tenni akarás és megmutatkozási kényszer feszült, de ő nem önkifejezésnek, hanem küldetésnek tekintette a művészetet. A századforduló „kereső” művészeit éltető vágyódás a tiszta forrás után: a Természettel vagy a Valósággal való közvetlen, érzéki kontaktus őt nem elégítette ki. Örökös küzdelme anyaggal és formával nem maradt l’art pour l’art kutatás („nemcsak szemem van, hanem ember is vagyok”). Tanítani akart – történelmi tablók és népi életképek festésén keresztül megalkotni a magyar nemzet korszerű eposzát, amely alapja lesz egy új kollektív tudatnak. „Van téma, mert élek, és van véleményem róla. Ezt közölni kell!” – vallotta. Az Álarcfestőn (1933), portré helyett az elbeszélést állítva előtérbe, murális munkáinak segítője, Czumpf Imre a főszereplő. Aba-Novák metaforikus rejtekébe, egy sárga álarc képébe húzódott vissza. A játékos mester (az „élet komédiása”) és követői (az életművét újraértelmező, „átfestő” utódok) közötti párbeszédet, és a mesterséges világot előállító művészetet ábrázolta, mely az emberek érzelem- és gondolatvilágát feltárva leplezi le az élet álságait.
Aba-Novák Vilmos 1894. március 15-én látta meg a napvilágot Budapesten. Édesanyja, Waginger Róza bécsi születésű; apja Novák Gyula, vasúti mérnök. Gyerekként a Krisztinavárosban, a vasút mentén, a Pálya utca 4. alatti Zettl-házban, majd a budai vár nyugati lejtőjén futó Logodi utca 61. alatti bérházban lakott. Kisgyerekkora óta az ócskapiacra járt rajzeszközöket beszerezni az otthoni limlomokért cserébe. Utazásait megörökítő tájképei kilencéves korából maradtak fenn. A budai Toldy-reálgimnáziumban érettségizett. 1912-ben Révész Imre növendékeként nyert felvételt a Képzőművészeti Főiskolára, ahol – a közbejövő négyéves frontszolgálat miatt – csak az I. világháború alkonyán, 1918-ban szerzett rajztanári diplomát. 1915-ben a galíciai harcokban jobb vállán megsebesült. Számos vitézségi éremben részesült, s 1938-ban háborús érdemeire való tekintettel elnyerte Horthy Miklós kormányzó vitézi rendfokozatát. Bár katonaként hősiesen helytállt, naplójából világosan kitűnik, mennyire értelmetlennek, művészi ambícióit is akadályozó, kényszerű szolgálatnak tekintette a háborút. A borzalmak, a rettegés nyomán „a hős fogalma nem az élő és harcoló, hanem a halálba küldött ember eltorzult képeként élt benne” tovább. E szorongató érzéseit fejezte ki az 1936-ban készült, az I. világháború halottaira emlékező falképe a szegedi Hősök kapuján.
Az őszirózsás forradalmat követő napokban tért haza az olasz frontról. A József Műegyetem rajzi tanszékén vállalt oktatói munkát. Közben „függetlenül mindentől és mindenkitől” rajzolni kezdett. Számára a főiskolai rajztanárképzés az „intelligens dilettantizmus kitenyésztésének” tűnt, ezért a nyilvánosság előtt magát „autodidaktának” nevezte. Amit az akadémián elsajátított, arra volt elég, hogy korrekt módon, biztos formaérzékkel tudjon portrékat készíteni katonatársairól, s megbecsülést szerezzen. Művészi fejlődéséhez és a modern festészet valóságos problémáinak belátásához önállóan kellett társakat, példaképeket és eszményeket keresnie.

...

A festő életrajza

1894    március 15-én született Budapesten.

1912    A budai Toldy-reálgimnáziumban érettségizett. A budapesti Képzőművészeti Főiskola rajztanári szakán Révész Imre növendéke lett.

1913    Nyáron Fényes Adolftól tanult olajfestést a Szolnoki Művésztelepen.

1914    Októberben bevonult a 29-es honvédezredbe. 28 hónapon át frontszolgálatot teljesített Galíciában, Bukovinában és Észak-Olaszországban.

1918    Tavasszal háromhavi szabadsága alatt szerezte meg a főiskolán közép- és felsőfokú rajztanári oklevelét. Októberben tért haza az olasz frontról.

1919    Egy éven át kisegítő tanársegéd a József Nádor Műegyetem rajz tanszékén. Ősztől Patkó Károllyal és Korb Erzsébettel Berény Róbert Városmajor utcai műtermében dolgozott.

1922    Tavasztól három tanéven át Olgyai Viktor grafikai műhelyének növendéke a Képzőművészeti Főiskolán. Szeptemberben grafikáiból rendezte első gyűjteményes kiállítását az Ernst Múzeumban.

1923    A Magyar Rézkarcoló Művészek Egyesülete tagjává választotta.

1924    Részt vett a Képzőművészek Új Társaságának (KÚT) első csoportkiállításán az Ernst Múzeumban. A Szépművészeti Múzeum megvásárolta Fahordás olajképét.

1925    Feleségével Zugligetre költözött. Nyáron Felsőbányán festett Patkó Károllyal. Elnyerte a Szinyei Merse Pál Társaság 5 millió koronás külföldi utazási díját.

1926    Kiállított az első Tavaszi Szalonon a Nemzeti Szalonban. Savonarola rézkarca a Szinyei Társaság grafikai díját nyerte el. Májusban Velence–Verona–Milánó–Bern–Bázel útvonalon Párizsba utazott. Nyáron Felsőbányán festett.

1927    Februárban megrendezte harmadik gyűjteményes kiállítását az Ernst Múzeumban. Tagja lett a KÚT-nak. A firenzei, varsói, poznan΄i, krakkói, stockholmi magyar kiállításokon grafikákkal vett részt. Fonó Lajossal társulva Norma néven festőeszközöket gyártó üzemet létesített. Nyáron a Somogy megyei Igalon és Törökkoppányban festett barátaival.

1928    A Belvárosi Képzőművészeti Szabadiskola tanára. A Szinyei Társaság tagjává választották. Elnyerte a társaság nagydíját. Ez évtől minden Velencei Biennálén szerepelt. Átköltöztek a budai Margit krt. 54-be. Megszületett Judit lánya. A Munkácsy-Céh tagja lett. Újra Igalon nyaralt.

1929    Januártól 14 hónapon át ösztöndíjasként dolgozott a Római Magyar Akadémián. The Print Club of Philadelphia (USA) kiállította grafikáit.

1930    Szeptemberben érkezett haza Rómából. Ősszel a Szolnoki Művésztelepen dolgozott tanítványaival. Először szerepelt a Tamás Galériában.

1931    Az Ernst Múzeumban mutatta be Rómában festett anyagát. Gyűjteményes kiállítást rendezett Milánóban, Genovában, Bergamóban, Triesztben. A pittsburghi Carnegie Institute Department of Fine Art kiállításán és a New York-i E. & A. Silberman Galleriesnél szerepelt. Búcsúsok kompátkelése a Tiszán című temperáját megvásárolta a New York-i Museum of Modern Art. Részt vett a Római Magyar Intézet ösztöndíjas művészeinek első csoportkiállításán a Nemzeti Szalonban. Szegeden elkészítette a Dömötör-torony al secco falképeit.

1932    Aranyérmet nyert a padovai nemzetközi Egyházművészeti Kiállításon. Először állított ki a Fränkel Szalonban. Árvíz című temperája a székesfőváros Ferenc József jubileumi nagydíját kapta.

1933    Nyáron segédeivel (Bényi László, Czumpf Imre, Erdélyi Endre, Redő Ferenc, Rozsda Endre) a jászszentandrási r.k. templomot festette ki al secco falképekkel.

1934    Júniusban a londoni Knoedler Galériában állított ki. Részt vett a II. Mostra Internazionale d’Arte Sacrán Rómában. Megalapította az Amerikai–Magyar Művészeti Akadémiát.

1935    Január-május között Amerikába utazott. Tavasszal a New York-i E. & A. Silberman Galleriesnél és a pittsburghi Carnegie Institute-ban Iványi Grünwald Bélával állított ki. A nyarat a Csík megyei Zsögödön töltötte.

1936    Chicagóban szerepelt az Institute of Art kiállításán. Gyűjteményes kiállítása volt a Fränkel Szalonban. Állami kis aranyérmet kapott. Augusztus és november között segédeivel (Stefán Henrik, Patay Mihály, Rozs János) a szegedi Hősök kapuját festette ki. A III. Milánói Triennáléra A magyar munka apoteózisa című pannót készítette.

1937    Átköltözött szülei egykori lakásába, a Zsolt u. 7-be. A párizsi világkiállításon Grand Prix-t nyert
a Francia–magyar történelmi kapcsolatok pannója. A bécsi Magyar Kiállításon Vindobona érmet nyert. A chicagói Art Institute akvarell-kiállításán 400 dolláros Watson F. Blair-díjat nyert. A Nemzeti képzőművészeti kiállításon állami kisaranyéremmel díjazták temperaképeit. Falképtervekkel vett részt a Modern monumentális művészet kiállításon a Nemzeti Szalonban.

1938    Február 28-án előadást tartott Öncélú és alkalmazott művészet címmel. Májusban elkészült a budapesti városmajori r.k. templom mennyezetfreskóival. A műcsarnoki Szent István Emlékkiállításon falképterveit 3000 pengős első díjjal jutalmazták. Megbízást kapott a pannonhalmi Millenniumi emlékkápolna kifestésére, 1941-ig dolgozott rajta. A Hegyi falu című temperáját kiállította a pittsburghi Carnegie Institute (USA).

1939    Márciustól a Képzőművészeti Főiskola alakrajztanára. Corvin koszorúval tüntették ki. Tavasszal a székesfehérvári Szent István-mauzóleum falképeit készítette segédeivel (Stefán Henrik, Hincz Gyula). A New York-i Delphic Studios Modern Hungarian Painting kiállításán szerepelt.

1940    Betegsége miatt nem tanított. Felépült műtermes háza a Zuhany utca 6. alatt a Ferenc-hegyen. A XXII. Velencei Biennále nagydíját kapta. A pesti Műbarát kiállítóhely I. kiállításán a Duna Palotában New York-i akvarellvázlatokkal szerepelt. Elkészítette a csornai r.k. templom mellékoltárfal-tervét. 1940–1941 folyamán a székesfehérvári városháza lépcsőházában a Szent István-emlékév ünnepségeit ábrázoló 50 m2-es falképen dolgozott.

1941    Falképtervekkel vett részt a Magyar Egyházművészeti Kiállításon a Nemzeti Szalonban. Szeptember 29-én negyvenhét éves korában Budapesten hunyt el.

1942    Március 8–29. emlékkiállítása nyílt a Nemzeti Szalonban. Kiadták 12 lapból álló grafikai mappáját.

Részlet a „A Magyar Festészet Mesterei” köteteiből (Kossuth Kiadó)

 
Hirdetés
smArt web design
fbPixel